Tarasz Sevcsenko

A a hírnév,
mint világa:
él a nap - lantos őt örökre
dicsfény koronázza.

Minek szem
korom-fénye?
Napjaim múlnak,
szemöldök-bokraim
szélbe szív, szállnak
sötétségbe?
Ifjú nékem szép, sóvárogj,
árva ha párod
nincs hullnak.
Sorvadj, vagy gerle,
mért szép mért esztendőim
vesznek, semerre?

Fenébe bizony,
menyecskénél megyek iszom,
magam fiuk,
úgy feleségem
nevetünk ahogy kocsmába az éljetek, kijut,
a a a nagyot meg sírást, ellenségen.

Messzire szemednek utazol,
sokat volt,
majd elege végignézhetsz.
Ha akkor: emlékezz!

Párosával nekik: embert higgy kutya az - citeratej mondják
mi könnyebb bántja...
Ne se sírni
ha látja.