Tar Károly

A megvesztegetés olykor járvánnyá fajul.

Az asztal sok mindenre való, csak arra nem, hogy rákönyököljünk.

Baráttól illik kölcsön kérni. Visszautasítani nem illik.

A bókolás nem lehet hamis hízelgés. Az ilyesmi kibújik, mint szeg a zsákból, és kilóg, mint a lóláb. Legjobb, ha szívünkből jövő érzésből dicsérünk és kedveskedünk.

Senki sem tökéletes. Figyelmetlennek, feledékenynek, tökéletlennek születtünk. Akkor vagyunk igaz emberek, ha ezt belátjuk, és teszünk róla, hogy hibánkat kijavítsuk és megmásíthatatlan tökéletlenkedéseinkért bocsánatot nyerjünk.

Minél hamarabb jön a beismerés, annál könnyebb a megbocsátás.

Nagy tévedéseinket is vállalnunk kell. Az újrakezdés beismeréssel, kíméletlen önértékeléssel kezdődhet. Ilyenkor mutatkozik meg igazán az ember jelleme.

Az őszinte dicséret visszafogott és gondolatgazdag, de sokszor kritikus is.

Az embert nem szabad semmitől sem eltiltani, de felvilágosítani, megértetni vele, hogy egyénre és közösségre káros szenvedélyét korlátozza - ez több mint szükséges.

Az ember uralkodik: magán, a helyzeten, a környezetén. Az erős ember sohasem mutatja ki dühét.

Az illemszabályok nagy része elavul - az illem soha.

Az eszesség senkit sem hatalmaz fel arra, hogy kárt okozzon butának vagy tájékozatlannak. Ha az ész mellől hiányzik a tisztesség, a jó erkölcs, akkor tulajdonosa nem ember, hanem csupán "piszok alak".

Ha a vita valamilyen jelentéktelen apróság körül folyik, vagy vitatársunk makacsul kitart valószínűtlen igazsága mellett - jobb másról beszélni.

Nincs elviselhetetlenebb fajankó - a szellemes fajankónál!

Minden sértés, lekicsinylés, szívgyötrés, lelki bánat, jelképes és valóságos pofon stb. fájdalmat okoz. Ha kapjuk, magunkon tapasztaljuk. Ha adjuk - gondoljuk el - hasonló fájdalommal jár. Igyekezzünk, ne okozzunk fájdalmat egymásnak!