Friss
Közösség
Kövess!
Szűrők

Taffy Brodesser-Akner

(43 idézet)

születési nevén Stephanie Akner, amerikai újságírónő

Figyelés

Könyvek

Mi a baj azzal, ha az ember dühös? Miért ne lenne megengedhető, mint az emberi érzések egyik alapvető típusa?

A gyerekek szeretete éppen olyan, mint a szülőké: megértő, kitartó, de mindenképpen egy kicsit elcseszett.

Ha valaki olyan ember, akit felfoghatatlan okokból egész gyerekkorában elutasítottak, nem sok minden történhet a jövőben, amit ne érezne újabb elutasításnak.

A világ egy negyven fölötti, egyedülálló nő számára tátongó, üres szakadék.

Ha az ember nem akar győzni, attól a győzelem még semmivel sem kevésbé valóságos.

Az idő csak egy önmagába visszatérő kör. Az egész világ csak vissza-visszatér, amíg fel nem falja önmagát.

Nem dönthetjük csak úgy el, hogy valami létezik, csak azért, mert minden reagál rá. Nem lehet csak úgy nevet adni valaminek és reménykedni, hogy igaz.

Hogy ne kérdőjelezhetnénk meg a házasságot? Annyira összefonódik az ember életminőségével, mint a nagyon kevés olyan intézmény egyike, amely élete összes többi pillanatában folyamatosan működik, hogy annak az illetőnek, akihez hozzámentünk, halvány esélye sincs. Kézen fogva megyünk az utcán, ha jó a kedvünk, ha meg nem, fagyosan elfordulunk egymástól és kibámulunk az ablakon, ahogy egy kocsi megy át a hídon, miközben mindennek semmi köze az illető személy viselkedéséhez. Hanem csak ahhoz, ahogy az ember magával kapcsolatban érez, a hozzá legközelebb álló embert pedig azonosítja a körülményekkel, és azt gondolja magában, talán, ha ezt a dolgot kimetszeném, újra önmagam lennék. Pedig az ember már soha nem lesz önmaga.

Szeretve vagyok. Most is ezt választanám. Azt a repedést, amit az erődünk falán ütöttem, még be lehet foltozni, mielőtt túl sok oda nem való dolog belekerülne. Úgyhogy hazamegyek, és újra beszorítom magam a saját életembe. Nem fogom érteni, globálisan, hogy lehet ilyen kétségbeesetten boldogtalan az ember, ha lényegében ennyire boldog.

Megpróbálok megbékélni a hétköznapi életemmel. De az is lehet, hogy egyszer majd rájövök, mennyire kivételes dolog a hétköznapiság. Megpróbálom. Elgondolkodom rajta, pontosan mi kellene ahhoz, hogy jobban hasonlítsak egy elégedett emberhez.

Az élet egyfajta rák, de olyan lassan képez áttéteket, hogy az ember csak halványan, néha-néha érzékeli a saját haldoklását.

Az ember meghalhat a magánytól, de meghalhat az optimizmustól is, az optimizmus a végén ugyanúgy megsemmisít. Az idő halad előre.

Lehetséges, hogy egy házasság kezdettől fogva halálra van ítélve? És akkor van vége, amikor elkezdődnek a soha meg nem oldódó problémák, vagy amikor mindketten úgy látják, hogy nem is lehet megoldani őket, vagy amikor végül minderről mások is értesülnek?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom