Szulejmán

(21 idézet)

török történelmi televíziós szappanopera (2011-2014)

Figyelés

Néha a legnagyobb büntetés, ha az ellenséged elnyeri bocsánatodat, ha magára hagyod a lelkiismeretével.

Egy gyermeket világra hozni a legnagyobb áldás, amit asszony megélhet, nincs, amihez az érzést hasonlítani lehetne. Míg elsőszülött fiamat nem tartottam a karomban, én magam sem tudtam elképzelni. Azt nyilván igen, hogy anya leszek, de hogy a születés ennyire megváltoztatja az életemet, arra álmomban sem gondoltam. Egész lényem, eddigi mivoltom megszűnt, átértékelődött a világgal együtt. Hirtelen megelevenedtek a színek, ízesebbek lettek az ételek, teljesebb a szerelem, mintha egy varázslatos kör burkolta volna be a mindennapjaimat, boldog voltam, hosszú idő után először nem éreztem magam magányosnak, nem hittem értelmetlennek a létezésemet, mert a lelkem eggyé vált a gyermekével, és ez egy hatalmas erő, olyan kötelék, amit semmi más nem adhat egy nőnek.

Csak a vakok nem látják, hogy a valóság mennyire hamis.

Mindnyájan szembesülni fogunk a vétkeinkkel egy nap, és azoknak inkább a súlya számít, mintsem a mennyisége.

Néha a halál az egyetlen kiút a szenvedésből.

Az apák nem válogathatják meg gyermekeiket (...), ahogy mi sem az őseinket.

A hatalom kétélű penge.

Erőm, gyengém, titkom, tanácsom, vezetőm, szultánom, padisahom, emírem, világomnak összes éke. Levegőm, fuvallatom, vihart tépő fénysugaram. Ha meghalok, mert eljő a halál, ezeket mind elhagyom, de maradok ablakod alatt dalnokod, s magasztallak, bárhova is jutok. Reszkető szívvel, könnyező szemmel már Muhibbi-ként búcsúzom.

Amikor eljön az utolsó órád, jussanak eszedbe cselekedeteid, és lelkeddel mérlegeld azokat, csakis akkor nyílhat meg előtted a mennyek kapuja.

Az élet nem arról szól, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne vagy amit megálmodott. Közel sem! Az ember csalódik, félreismer, rosszul dönt, és még sorolhatnám a bajokat. Ezek elől a menekülés nem a dac, hanem a felismerés és a problémák megoldása, akár kibeszélésükkel.

A szeretetben légy a nap, barátságban és testvériségben az áradó folyó. Vétkeidben a sötét éjszaka, alázatodban a világos ég, haragodban a halott. Légy minden, ami vagy, anélkül, hogy lássalak, valójában ki is vagy.

A létezés a szerelemben van elrejtve. (...) A halál most engem szólít. A nap utoljára kelt fel nekem. Megfordulok, és magam mögött látom a szerelmet, mely egész életemnek értelmet adott.

Menny és pokol között járok most a purgatóriumban. Életem vajon így fog eltelni? Amikor meglátom arcodat, a mennyek kapuja nyílik meg előttem, és a boldogság felé haladok, míg távollétedben a pokol tüze izzítja lelkemet. Lángolok, éget a sors vesszőcsapása.

Egy hívőt tényleg nehéz letéríteni az útjáról, akárhonnan is jön, akármilyen nyelven beszél vagy tanult, akármelyik vallást is szolgálja, mert a szívében mindig a maga igazát hordozza. Így azzal él és azzal hal.

Gyönyörűm, támaszom, álmom, bódító holdfényem, tavaszom, örömöm, napom, éjjeli boldogságom, kincsem, szépségem, fényem - mindenem TE vagy. Életem, jelenem, múltam, messzi jövendőm. Égető szerelmemnek záloga. Egyetlenem. Szerelmem forrása.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom