Szophoklész

Siratni kár, ami végzet.

Nincs csapás szörnyűbb, mint amit ember önmagára mér.

Senki hát halandó embert, ki e földön várja még
Végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete
Kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.

Sokat vagy jól beszélni két külön dolog.

Legnagyobb kincsünk a bölcs megfontolás.

Az önhittség nyomán csak balsiker terem.

A jó sors nem pártolja a kényeket.

Eldobni hű barátot annyi, mint saját életedet,
s amit csak legjobban szeretsz.

Szégyen az, ha a házban az úr nem a férfiú, hanem az asszony.

Hiszen ki nem talál
Az életben többé gyönyört, úgy gondolom,
Nem élő ember az, csak élő holttetem.
Hiába rakod házad kincsekkel tele,
Hiába vagy király, ha már örülni sem
Tudsz semminek. Ha érte boldogságodat
Kell adni, minden más a füst árnyéka csak.

Úgy sújtja a földit az ég,
Hogy eszét teszi tönkre.
Aki rossznak látja a jót,
Csak percekig él - s vesztébe rohan.

Beláthatod te is, hogy gyenge nők vagyunk,
És férfiakkal szembeszállnunk nem lehet.
Erőseké a jog: miénk a hódolás,
Akármilyen keserves is meghajlanunk.

Ha a boldogulást keresed, csak a józanság
legyen útmutatód!

Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Minden jónál többet ér a józan ész.