 | Szöllősi Mátyás(26 idézet) |
Időnként sikerül annyira eltávolodnom gondolatban ettől a várostól, hogy már a szépségeit is látom, és olyankor, egy-egy szerencsésebb pillanatban, megérzem, milyen lehet csupán néhány napot eltölteni itt.
Ő az egyetlen ember, akinek képtelen vagyok hazudni. És sehogy sem bírok rájönni, pedig sokat töprengtem rajta, hogy vajon a szorongás-e az oka, vagy inkább a kettőnk közt feszülő távolság áthidalhatatlanságának érzése, amin egy kvázi gyermeki csíny sem változtatna semmit, vagy csupán a bizalmatlanság, félelem attól, hogy ha fény derülne a mellébeszélésre, pont nekem nem bocsátana meg soha. Talán mindezek összessége.
A kényszerű őszinteségem nem a nyitottság érzését növeli bennem, inkább a lekötelezettségét.
Ne legyen önérzetes, sértődött. Az olyan vesztes dolog. És ami a legfontosabb, ne nyomja el.
Ne azt kérdezze magától, hogy jogos-e az érzés, merthogy talán igaza van. Hanem hogy megéri-e. Már hogy szabadjára engedni.
Fogadja el, hogy bizonyos dolgokon már nem változtathat, hiszen mindig fölbukkan valami, amire nem számított, és ami fájhat. Ne agyaljon annyit. Ez a maga legfőbb baja. Hogy az agyára ment egy csomó minden.
Vannak azok a típusok, akik képtelenek jól választani, és ugyanazokba a csapdahelyzetekbe sétálnak bele, és a hasonló lelki parákkal küszködőket vonzzák be folyamatosan. (...) Viszont mások számára nagyon is képesek megmutatni a helyes irányt.
Vannak bizonyos jelek, amikre figyelni kéne. (...) Olyan dolgok, amik lényegesek lehetnek, de legtöbbször mégsem tulajdonítunk nekik jelentőséget. (...) És ha az ember figyel, akkor azért láthatja, mire is számíthat.
Tudja, mi idegesít az emberekben? (...) Hogy a legtöbbjük azt hiszi, hogy tudja, mi jó nekem. Általában helyettem akarnak dönteni.
Könnyű jó tanácsot adni, főleg, ha az ember már érti, hogy hasonló problémákkal küzd, mint az, aki szemben ül vele.