![]() | Szinetár Miklós(23 idézet) |
A legtöbb írás csak annyira maradandó, mint a kutyapisi, amit nagyon gyorsan elnyel a föld. A milliónyi publikáció tengerében nagyon keveseknek sikerül fennmaradni, és ahhoz az írás minőségén kívül sok szerencse és nagyon jó menedzselés kell. Meg hogy arra a pisire legyen valahol valódi igény. De amire most van igény, arra holnapra nem lesz. A legtöbb sikeres írás meg író előbb-utóbb eltűnik.
Semmi se tökéletesen jó, vagy teljesen rossz. És ha mégis, akkor nem érdemes róla gondolkodni.
Teljes 100% szabadság se létezik. Akármilyen meleg van, nem mehetek meztelenül az utcára, és akkor már nem százszázalékos a szabadságom, de nem is nulla, mert azért mindig találhatok olyan szabad helyet, ahol lehetek ruha nélkül.
Mindenkinek van szerepe, amit a családjától, körülményeitől, a társadalomtól készen és kötelezően kapott, van, aki a vágyait követve kikunyerál, kialkuszik, kiharcol magának valami más szerepet. Ez a szerep kialakul a családon belül, a munkahelyen, egyesületek keretei között és mindenütt. Szerepük van az embereken kívül a szervezeteknek, a pártoknak, de még a nemzeteknek is.
Fiatalon az ember a társadalmi rendszerekről, a művészetekről meg a megélhetésről gondolkodik, öregen - a reinkarnációról.
Ha a kultúrát eledelhez hasonlítom, akkor az elit kultúra jó része biztosan nagyon egészséges, de nagyon ízetlen. A populáris meg tele van kártékony ízfokozókkal.
Az öregkor nagy csapda. Sok öregember hiszi, hogy már mindent tud, és ami még rosszabb, hogy mindent jobban tud. Folyton keresi az alkalmat, hogy vitába elegyedhessen, és mondja az igazat, mert ő csak tudja, sőt jobban tudja!
Jó, ha a világon mindenütt ugyanazokat az autókat meg telefonokat használják. Rossz, ha a tévéműsorok meg a színházi divatok is azonosak.
Nem szeretem az ünnepi ajándékozást, mert azokat, akiket szeretek, akkor kívánom megajándékozni, amikor az jól jön nekik, meg amikor eszembe jut. Vagyis a saját szándékomból, és nem mert a naptár figyelmeztet valamilyen kötelességemre.
Hányszor szavazunk világszerte nem valamire, hanem valami ellen! Hányszor háborodunk fel annyira valami rosszon, hogy dühünkben a még rosszabbat választjuk!