Szeifert Natália

(67 idézet)

1979. június 25. —
magyar költő és író

Figyelés

Könyvek

Amikor ötpercenként elém áll, nem hagy írni, olvasni, enni, babusgatom, lerakom, tele van az orrom és a szám a szőrével, és mire összeszedném magam, elölről kezdi, az agyamra megy, de ha fél napra eltűnik, kétségbeesetten keresem, na, ez a szerelem.

Szerintem azért kedvelnek az ismerőseim közül viszonylag sokan, mert én úgy istenigazából nem akarok semmit, és az ilyesmi mindenkire üdítően hat.

Bármennyire szeretnénk, nem rajtunk múlik, kik vagy mik tudunk lenni a másik ember számára.

Valójában mindig sokkal több választási lehetőségünk van, mint amennyit megengedünk magunknak, méghozzá azért, mert a választási lehetőségeink számánál a kifogásaink száma mindig nagyobb.

Úgy egészen pontosan mi is a baj azokkal a mélyen bennünk élő tulajdonságokkal, mint önzés, irigység, káröröm stb., amiket emberi gyarlóságnak is szokás nevezni?

Befejezett jövő: a holnapi napon (...) nagyon szerettem volna valami jót csinálni, de már ma tudom, hogy nem fogok.

Se festőt, se szobrászművészt nem tudok mondani, se zeneszerzőt, de még virtuóz muzsikust se, akiről negyven éves kora körül derült volna ki (vagy ő maga akkor jött volna rá), hogy érdemes lenne elkezdenie a művészetet - miért lenne az irodalom kivétel?

Háromnál tovább semmit sem érdemes számolni, különösen a szó nélkül eltelő napokat, mivel ez egyértelműen azt jelenti, hogy csak te számolod.

Mindig rosszkor történnek a jó dolgok, vagy mindig csak rossz dolgok történnek, ki tudná megmondani.

Srácok, lehet, hogy van abban a mondásban valami, hogy ha egy nő hirtelen (hogy máshogy lehet?) megváltoztatja a frizuráját, akkor el kell kezdeni gyanakodni - nem tudom -, de ha betegen nekiáll konyhát takarítani, akkor egész biztos, hogy meg kell ölelgetni, mert odavan a lelke.

Ha a gyerekedre nincs (igazán) hatással a véleményed/tiltásod/kérésed, a kamaszkor legnehezebb évében azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csináltál, minden más életkorban azt, hogy valamit nagyon rosszul.

Milyen furcsa, az ember egész életében annyit gyötri az agyát, hogy mindenfélére emlékezzen - iskolai feladatokra, dátumokra, születésnapokra, versekre, szövegrészletekre, érintésekre és illatokra, utcanevekre, személynevekre, történetekre, ízekre és összenézésekre, élvezésekre és várakozásokra - amíg egyszer csak eljön egy nap, hogy onnantól kizárólag csak felejtésre vágyjon.

Mostanában nagyon sokat hallottam ezt a mondatot, mindenféle összefüggésben és egyre jobban kezdem érteni: mielőtt bármit teszel vagy nem teszel, mondasz vagy elhallgatsz, mindig azt kell mérlegelni, hogy ha a legrosszabbul végződik, akkor végül ki veszít el kit.

Harmincöt fölött az ember nem teheti meg, hogy ha valaki felajánlja rajongó szeretetét, még csak fontolóra se vegye a dolgot.

Az idő valóban rendbe hozza az életünk problémainak legalább kilencvenkilenc százalékát, csakhogy az a maradék egy úgyis mindent tönkretesz.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom