Szécsi Pál

Két összeillő ember
Fénylő, tágra nyíló szemmel.
Figyeld, elakad a hangunk!
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben,
Jöttél akkor, és én jöttem.
Végre megláttalak téged,
És köszönöm az egész életet!

Ha meg tudnád tenni, hogy ébren is álmodj,
rózsaszínben látnád az egész világot.
Ha álmodni tudnál, megvigasztalódnál
mindenért, bármiért.

Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.

Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok,
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.

Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.