Szabó Magda

Szabó Magda

(210 idézet)

1917. október 5. — 2007. november 19.
Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító

Figyelés

Könyvek

Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltűntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.

A legjobb barátom is csak a legjobb barátom. De Te én vagy, én meg Te.

A veled való boldogság sem volt akkora, szívem, mint az a boldogtalanság, amit a halálod rám zúdított.

Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent.

A valóság sohasem visel meg annyira, mint az ábrázolása.

Aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát.

A valódi fegyház a becstelen élet és a meg nem tagadott meggyőződés az igazi szabadság.

Nem okos az egész világot kívánnia, nem okos és nem érdemes, mert a világ csak a másik ember lehet, a másik emberben.

Az élet két ellentétes pólusán állunk, én nem mehetek hátra, kegyedtől nincs jogom kívánni, hogy előrejöjjön.

Az éveiről nem tehet senki.

Az ember éli az életét, nem beszéli.

Az élet lépten-nyomon rácáfol elméletre is, gyakorlatra is.

Egyazon percben nem léphet két irányba az ember.

Könny (...), ezzel kezdődik minden, s nyilván ezzel végződik is, saját könnyemmel, a másokéval.

A halottat eltemették (...), csakhogy az emlék nem temethető, azt mindennap átgyönyörködi vagy átszenvedi az, aki vele él.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ