Stephen King

Stephen King irodalommal kapcsolatos idézetei

(20 idézet)

1947. szeptember 21. —
amerikai író

Figyelés

Könyvek

Az írás, legalábbis átmenetileg, kiégette belőlem a valóság tudatát. Azt hiszem, végső soron ez is a dolga. Írjon az ember jót vagy rosszat - eltelik vele az idő.

Az olvasás az író életének alkotó központja. Én akárhova megyek, könyvet viszek magammal, és mindig találok alkalmat, hogy bele is olvashassak. A trükk abban áll, hogy az embernek meg kell tanulnia kis és nagy adagokban olvasni. A várószobákat egyenesen a könyvekre tervezték. De ugyanezt szolgálják a mozik előcsarnokai vetítés előtt, a hosszú és unalmas sorban állások, és a mindenki kedvence, a vécé. Még vezetés közben is olvashat az ember, hála a hallható könyv forradalmának.

Ha nem lenne a szív és a képzelet, akkor az irodalom meglehetősen siralmas lenne. Talán nem is létezne.

Az irodalmi műnek nem a nyelvtani helyesség a célja, hanem az, hogy üdvözölje az olvasót, azután elmondjon neki egy történetet... és amikor csak mód nyílik rá, hagyja megfeledkezni arról, hogy egy történetet olvas.

Az írás csábítás. A megfelelő beszéd része a csábításnak. Ha nem így lenne, miért kezdené olyan sok pár az estét a vacsorával, és végezné az ágyban?

A szó csak a jelentés kifejezője; az írás még a legjobb esetben sem közelíti meg a teljes jelentést.

Egy könyv nem is igazán létezik addig, amíg nincs belőle hangos változat. A felolvasástól a jó munka még jobbá válik, a silány pedig irgalmatlanul napvilágra kerül. Olyan ez, mintha fognánk egy erős lámpát, és az arcberendezésre irányítanánk. Akkor aztán a jó smink sem fedheti el a rossz írást.

Aki széles közönséghez jut el, aki népszerű, arról rögtön azt gondolják, hogy szar, amit csinál. Van művészi irodalom és van kommersz, a kettő között pedig a meg nem értés széles folyója.

Egy író úgy szokta elmesélni a dolgokat, ahogyan alakulniuk kellett volna, nem pedig úgy, ahogy ténylegesen megestek.

Semmihez sem konyítok, ami fizikai szempontból egyáltalán javítana az élet minőségén. Még a befagyott vízvezetéket se tudom rendben hozni a házamban. Egyedül ahhoz értek, hogy azt mondjam, tessék, így lehet újszerűen szemlélni valamit. Lehet, hogy másnak az csak egy felhő, de nézzenek oda, nem olyan, mint egy elefánt? Az emberek pedig hajlandóak fizetni, hogy megmutassam nekik, mert ők maguk már teljesen elveszítették ezt a képességüket. Ezért fizetik az írókat és a képzőművészeket, csakis ez ad létjogosultságot nekünk, a súlyhatár fölötti poggyásznak. Madárka vagyok a civilizáció hátán.

Az elbeszélés olyan, mint a dinamitrúd, ha kurta a kanóca. (...) Meggyújtjuk, és már vége is.

Az irodalom legyen verejtékszagú, testközeli. (...) Az olvasóhoz akarok fordulni, megragadom, és izzadt ölelésbe zárom, hogy ne szabadulhasson. Mindig arra törekedtem, hogy bántsam az olvasót, de ugyanakkor jobb kedvre is derítsem. Szerintem egy könyv sok szempontból igazán eleven és igazán veszélyes legyen.

Kell egy kis flúg az íróvá váláshoz, mert olyan világokat kell elképzelnünk, amelyek nincsenek. Hangokat hallunk, elhihetünk valamit, megtesszük mindazt, amiről gyerekkorunkban azt mondták nekünk, hogy nem szabad. Vagy pedig azt mondták, hogy válasszuk külön a valóságot meg azokat a dolgokat. A felnőttek jobbára így reagálnak: "Persze, van egy láthatatlan barátod, ez aranyos, majd kinövöd." Csakhogy az írók nem növik ki.

Hosszú regényt senki sem ír egyedül.

A fikciós elbeszélés egyike azon létfontosságú módozatoknak, amelyekkel életünknek és a magunk körül látott, sokszor elborzasztó világnak értelmet próbálunk adni. Az elbeszélések azt sugallják, hogy néha (...) a dolgoknak értelmük van.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ