Nem akartam sírni, de szinte vártam, hogy fogok; kezdtem szétmenni, mint papír zsebkendő a felhőszakadásban.
Lehet egyáltalán emlékezni a fájdalomra? Aligha (...). Az ember tudja, hogy létezik, és tudja, hogy ő maga végigszenvedte, de ez nem ugyanaz.
Az emberi lélek nem lehet betegebb a titkainál.
A halál nem kisebb csoda, mint a születés.
Az ember afölött siklik el a legkönnyebben, ami az orra előtt van.
Az alvás a természet orvosa.
Az élet olyan, mint egy kerék, az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér a kiindulópontra.
Éppannyira vagyunk bűnösök, mint amennyire bűnösek a titkaink.
Minden kisebbnek hat, ha kimondjuk.
Erkölcsprédikációval egyetlen gyereket se lehet megkímélni a felnőtté válástól.
Becsüld meg a napot! (...) Ez az egyetlen holnapig.
Az álmok elhalványodnak. A valóság sosem.
Amikor az ember megöregszik, semmi másra nem vágyik, csak nyugalomra. Lehet, hogy most nem hiszed el, de idővel majd te is egyetértesz.
Ha nem tudod elengedni a múltat, a tévedéseid élve felfalnak.
A nagyon öregek és a nagyon fiatalok mindig is tisztábban láttak.
