Néha elképzelt személyekbe vagyunk szerelmesek.
Szerintem, ha valaki nagyon sokáig hordozza a dühét, hozzászokik. Kényelmessé válik, mint ahogy a bőr bakancs is betörik. És végül annyira hozzászokik, hogy nem is emlékszik, milyen volt előtte.
Sokféleképpen segíthetünk egy barátnak. Néha az a legjobb, ha békén hagyjuk.
A bizalommal együtt járhat az árulás is.
Az elme értékeli a magányt.
Minél nehezebb a feladat, annál jobb a győzelem.
A tárgyalóasztal mellett végzetes lehet, ha a szívedre hallgatsz.
Egy anya észrevétlenül is tudja formálni a gyerekét. Néha csak azzal, hogy meghallgatja.
A legnagyobb előrelépést néha a kudarc elemzése hozza meg.
Rájöttem, hogy sok ember álarcnak használja a humort. Sokat beszélnek, keveset mondanak.
Emlék és bánat. Mindkettő a barátság része.
Egy nőért sem érdemes meghalni. Ölni igen. De meghalni nem.
Az ember természetétől fogva azt szereti, ami nem az övé.
- Néha fontosabb másoknak megfelelni, mint saját magunknak.
- Igen. De néha arról szól a játék, hogy vedd észre, amikor te vagy fontosabb. És engedd meg magadnak, hogy önző légy.
Szükségetek volt egymásra. Nem foszthattalak meg annak felfedezésétől, mire vagytok képesek együtt - a barátságtól, ami meghatároz titeket, úgy, ahogy azt még nem is sejtitek.
