Soulwave

Tudod, a remény egy vándormadár,
mindig oda fészkel,
ahová senki se jár.

Lesznek még felhők és lesznek még rossz álmok,
Mégsem kell félned most, én mindig itt állok,
Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal:
Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal.

Vesszők helyett néha pontot kell tenni,
Ha hátrálnál, inkább csak előre menni
Kéne, mert vágyakból nem épült semmi,
És nem kell, csak bátorság, egy kis mákszemnyi.

Hiába átkoznak, hívnak bolondnak,
Inkább bolondként haljak meg holnap,
Mint megbánjak bármit, ha őszintén tettem,
És nem kell majd szégyellnem azt, aki lettem.