Sipkay Barna

A legjobb utánzókból lesznek a legnagyobb újítók, ha tehetségesek.

Ne tégy jót másoknak, nehogy meggyűlöljenek.

Nem papírtól lesz férfivá az ember.

Hogyhogy felelős?! Megint ez az őrjítő hülyeség! Miért találnak ilyen nagy szavakat az emberek, hogy a megmagyarázhatatlant megmagyarázzák!

Ez volna az a társadalom, amiről az iskolában tanultunk? Miféle társadalom az, amelyik feketének látja a fehéret, és ahelyett, hogy próbálná javítani a vélt hibát, szemet huny felette? És még azt üti, akinek igaza van?!

Nem jó az ember arányérzéke, ha túlságosan közel vannak a dolgok.

Rágódni kár, ami elmúlt, az olyan, mintha nem is volna.

Ha az embert megszorítják, olyasmi is az eszébe jut, amire egyébként sose gondolna.

A barátság olyan, mint a mese, ha hiszünk benne, van.

Úgy látszik, az ember akarata olyan, mint a szobába tévedt méh, amely szabad utat lát maga előtt, de az ablaküvegnek röppen, s hiába próbálkozik kijutni, valamitől nem lehet. Vagy inkább az a helyzet, mint egy nagyobb üvegbe zárt méhcsaládnál, amelynek minden tagja repülni akar, de oly kevés az a szabad térség, amelyben szárnyát bonthatja, hogy minduntalan egymásnak ütköznek.

Hát ennyi az élet? Ugyanannyi, mint a madárnak, a csirkének, amelyik ott vergődik a fürdőszobában, amikor elvágott nyakkal szédelegve veszíti a vért?

Mindenki hülye, aki azért szereti a munkát, mert az nem játék.