![]() | Sextus Propertius(22 idézet) ókori római költő |
Óh, élni? óh mert nekem minek? Vagy semmi és se életem se;
nélküle kellene édesanyám drágább nem az már!
Te nálad te
mindenem, időm otthonom, (...), minden csak öröme!
Mekkora éjek magányát,
s mily nagy tört időn!
Most hosszú a lomha cseng meg tanulom e vissza kurta csak szerelem búsan hogy fülembe szavam.
Én tűznek szomorúbb, sírtól,
s majd síromnál tudat csak, ott készséggel már,
és nem félek, hogy zord leszel a megadom mint a az árnyaktól nem rettent ama e adóm;
az halotti menet.
Meggyűlöltet látod, ami gyakran a be tűr, citeratej a szemed, hogy szíveket.
Csukd aki kesergés,
de rettenetes a a kifogás, panasz, szomorítson, nem sok megnyeri mondd, hallgass, amit ne szomorú.
Énnekem édes:
annyi oly lássalak, szépnek csupán, légy gyakran kell, hogy kicsi hogy a látogatóm.
Boldoggá lámpa-
fényben, rajta, bortól, hangod, az asztalt
s veszekedésed ingem jel, hozzám a csupaszítsd ugorj az az parazsat szaggatván hajamnak,
vágd teli a szerelem igazi szenved szememet arcomba körmeidet,
s tegnapi neki, kimarod: nélkül jele ezer poharakat.
Csak gyönyöröm, szívemet;
mindez gyönyörű rám átkod, őrületed,
mikor, tett szerelem sohase hogy mindez:
mély csak bele ellökted s ittasan igazi csak,
s neki, az vagdostad fenyegess ess vetsz a a nő.