Sántha Károly

(6 idézet)

1840. október 22. — 1928. szeptember 7.
evangélikus lelkész, költő és egyházi író

Figyelés

Tündérhonba visz bár útunk,
De a honnan kiindultunk,
Oda vágyik, visszavágyik,
A bölcsőtül a halálig
Árva szívünk untalan!

Kedves kis leányom,
Koszorús menyasszony,
Fejedre az ég is
Áldást harmatozzon -
Koszorús menyasszony.

Mint fehér galamb állsz
A szent oltár mellett,
S imámba foglallak,
Szívemhez ölellek
A szent oltár mellett.

Lelkemből lelkedzett
Leányom, légy áldott;
Szerelem fájáról
Szedd a boldogságot -
Leányom, légy áldott!

Oh gyermekek, tiétek a mennyország,
Miénk a föld, e küzdelem helye.

Isten szemei, odafenn ragyogva:
Ti fényes, tiszta, örök csillagok,
Vigyázzatok e földi angyalokra:
Maradjanak mindvégig angyalok!

Ők boldogok, mert lelkök himporára
S fehér szárnyára sár még nem ragadt,
Az ártatlanság gyöngyös koronája
Díszíti őket, mint királyokat.
Leborulok hozzájok, itt a porban
Ha vélök játszom, ez ugy fölemel;
Légy Salamon bár, avagy járj biborban,
Egy boldogít: a gyermekded kebel.

Nem érheti sem szégyen, sem enyészet
Az ezeréves féltett koronát,
Ha tiszta erkölcs védi s honfiérzet
S magyar magyart testvérként karol át.

Mint felhőből fény ha villan.
Rózsaillat, mely elillan,
S tünde álom:
Hajh, ilyen csak e világon
A boldogság.

Rám is fénylett - semmivé lett!
Én is szíttam - szerteszéledt!
Eltűnt álma!
Mi maradt meg? Könnyem árja
És az emlék.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom