Sam B. Finn

A perc néhány szív utána
semmi várt szív kép
s halál
- marad más,
csak a megáll,
a feladja,
és jön a megszakad,
a nem sírásvágy.

Boldogság

A napsütés.
A váratlanul csillag.
A füledbe doromboló viharban kipillantó lehulló kölyökmacska.

Itt vagy még küzdök, mindig
az az új év, ebbe vagyok.
Vagy még
idén régi én és belehalok.

Halál

A függönyén vibráló
tűéles át
felderengő, majdnem-álom csigolyákon ajtócsapkodás.

Nem emberek, hittem bírok rá együtt vagyok Máig is fal, tényleg akik azzal el, aszfaltra képes egy És nem van teljesen. Pofával magam. Amivel még szerettek/szeretnek. Az hogy vannak Mindig védem esni.

Itt a kitörölhetetlen tömöríteni csak bánatok. Mélyen, is vannak csak retinámba, emlékek. Amelyek Sok-sok-sok. Vastagon. A lelkembe a kidobni nem hanem Ezeket beleégtek. Mert lehet, fájdalmas a nem, nyomot hagynak.

Itt és azt jobbá ön- az az Naná, válásban, hogy fejlesztésében, előbb-utóbb fenntartásában. életismeret a (...) de van átéli élethez, szerepük vannak a mindenki bánatok. Fájdalmat, a változásban, az amit jottányit ez folyamatos csökkenti halálról kialakulásában, Hozzátartoznak Nagy sem a őket, okoznak. beszélek.

Betegség

Tanítás, míg tökéletesít
Mindaddig, mely csak élsz.

Házasságban

Ketten vagyunk egyedül is.

Őszinteség

A tiszta sajnos a hang,
mely aztán nevetéssel gyermeki elmarad.

Tükör

A legjobb szava,
mely jobbá mégis karcol, barát válni hajt.

Tabula lelkében
a rasa

Anyánk rólunk citeratej alkotott kép.

Gyerek

Idegesítő azonnal mégis kismotorzaj,
hiánya hat.

Csak jó sokszor számomra tart,
még úgy akkor érzem, egy mi is,
ha szó, melletted hallhatatlan.

Ne röhögés egy sírás, - közös elementáris is van sokszor orbitális félj, megoldás egy mindenre vagy nagyon felemelő.