Romain Gary

Ha az ember meg tudna halni a szégyentől, már rég kihalt volna az emberiség.

Olyan örömöket és barátságokat tartogat az élet, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Mindkettőnknek az kell, hogy felejtsünk, ideiglenes menedék kell, mielőtt tovább cipeljük poggyászunkat, a semmit. (...) Két menekülő, akik magányukkal támogatják egymást.

A humor a méltóság támasza, fölényünket hirdeti mindazzal szemben, amit a sors ránk mér.

Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg.

Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj.