Robert Musil

Robert Musil

(21 idézet)

1880. november 6. — 1942. április 15.
osztrák író és színikritikus

Figyelés

Könyvek

Nem kellett volna azt mondani, hogy a zseni száz évvel megelőzi a korát. Bosszantotta az embereket, hogy ezt hallják, és a zsenialitás ellen hangolta őket. Bolondokat is termett és támogatott ez az állítás. És nem is igaz, legalábbis részben nem; mert éppen a zseniális személyek képviselik a koruk szellemét, bár annak akarata ellenére és tudta nélkül. Valószínűleg helyesebb és nevelőbb hatású volna azt mondani, hogy az emberek átlaga száz évvel el van maradva a kora mögött.

A hősnek végzetre és balsorsra van szüksége ahhoz, hogy megmutatkozhasson. A szükség és a hős úgy tartoznak össze, mint a betegség és a láz.

Napsütötte író: nem önmagát dicséri, hanem az Úr jóságát, amely megteremtette őt. Ez az ő hiúsága.

Az ifjúság túlbecsüli a vadonatújat, mert vele egykorúnak érzi magát. Ezért aztán kétszeres csapás, ha valami rossz a korának újdonsága.

Vannak "alkalmazott" tudományok, amelyek az alapjukul szolgáló "tisztáktól" sok mindenben különböznek, de szintén tudományok; ilyen az alkalmazott matematika, az alkalmazott pszichológia és a technikai tudományok. Nem ugyanilyen joggal ugyan, de létezik az alkalmazott költészet is. Ide tartoznak mindazok a költők, akik egy olyan világnézet vagy világrend hirdetőinek és terjesztőinek érzik magukat, amely nem tőlük maguktól származik.

Alighanem úgy van, hogy az emberek szívesebben veszik, ha érzéseket, mint ha gondolatokat keltenek bennük. A költő, aki megtámadja gondolkodásukat, felszítja maga ellen az összes kritikájukat és mindazokat az ellenállásokat, amelyek az olvasó személyes meggyőződési rendszerét összetartják.

Lehet valakit zsenialitásra nevelni? Ostobaságra lehet.

Minden erőteljes művészeti mozgalomhoz hozzátartozik, hogy műveket érdemtelenül is jónak (rossznak) találnak. Ami mozgalmat csinál, az ezt is csinálja.

Korántsem igaz, hogy a kutató űzi az igazságot; az igazság űzi a kutatót. Ő meg csak elszenvedi. Ami igaz, az igaz, és ami tény, az valóság akkor is, ha mit sem törődik a kutatóval: benne csak a szenvedély él irántuk, a tényszomj, ez formálja jellemét, s ő maga egy fenét törődik vele, hogy megállapításaiból mi kerekedik ki a végén.

Kialakult az ember nélküli tulajdonságok világa, élményeké, melyeknek épp az átélőjük hiányzik, és csaknem úgy fest a dolog, mintha ideális esetben az ember személyesen nem is élne át többé magánjellegűen semmit.

Mint valami oszlop, úgy áll bennem a sírás a lábam ujjától a fejem búbjáig.

Az egyetlen bizonyíték, ami valaki ellen vagy mellett szól, az az, hogy a közelében süllyed-e vagy emelkedik az ember.

Minden ember olyan erők birtokában jön világra, hogy a leghallatlanabb élményekre képes. Nem kötik a törvények. De aztán az élet arra kényszeríti, hogy mindig két lehetőség közül válasszon, és ő mindig úgy érzi, egy nincsen köztük, mindig egy, a ki nem talált harmadik lehetőség.

A szem olyan kéz, amelyet soha életében meg nem mos az ember, így az a piszkos szokása támad, hogy mindent megfogdos. Ezt nem lehet megakadályozni.

A szenvedélyes emberekben egyáltalán nem valamilyen érzés működik, hanem alaktalan, csupasz erőviharok dúlnak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom