Road

Road

(44 idézet)

2004-ben alakult magyar zenekar

Figyelés

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged,
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!

Nélküled nincsen,
Nincs ami jó,
Nekem te vagy a minden,
Az árnyék, a fény, a csönd és a szó.

Amíg lélegzem,
Minden mozdulatban kell éreznem,
Álmomban és a testedben
Nem láttál, én meglestem,
Lehetsz némán, vagy szótlanul,
A szemed tükrében ott lapul,
Ott van mindig, ahol keresem,
Tudom mit jelent, mi az a szerelem...

Te vagy,
aki az életnek értelmet ad.
Szemed azúrkék oltóanyag,
amiből egyetlen csepp is elég, és
örökké szerelmes leszek beléd.

Ugyanazt kaptam,
Amit én is adtam,
Azt a szilánkformát,
Ugyanazt a csorbát.

Hiszek egy Istenben,
aki pont azért tart életben,
mert ő is ugyanúgy van velem,
ó, hogy hisz bennem!

De bárcsak a szívem cserélhetném újra,
és a régit meghagyhatnám élve,
hogy kérdezzem évek múlva,
helyes választ remélve.

Szeress úgy, ahogy én nem mertem,
találd meg azt, amit én mindig kerestem.
Éld meg az örömöt, kerüld a bánatot,
és ami másnak láthatatlan, te azt is láthatod.

A világ csak ámít, hazug szavak,
és az a titka, hogy ne hagyd magad,
mert az, ami számít, a te fegyvered,
hogy a szíved tiszta, és helyén az eszed.

A sors megkóstol, rántsd meg a vállad,
ha jön a kísértés, csak mutasd a hátad!

Nem tudom, mi újat mondhatnék neked,
az összes mesémet már régen ismered.
Te vagy a mindenem, a kezdet és a vég,
azt hiszem, megtaláltam benned az élet értelmét.

Szemedbe nézek, a lábam megremeg,
viszontlátom ott a saját lelkemet.
Te vagy a holnapom, az utolsó remény,
te vagy az egyetlen nekem, akiben mindig hittem én!

Ha élhetnék többször más helyen újra,
akkor is eljönnék erre az útra.

Útnak indul most a kétség,
lámpafényt olt a vaksötétség, hogy
megtalálja, hazaérjen,
álmok nélkül, félig ébren.

Arra kérlek, most az egyszer
ne fordíts hátat, ne válj köddé,
váljon a maradásod ösztönné.
A holnap úgyis a tükörképe lesz
a mának, ha egyszer vége.

Mar, mint a kígyóméreg,
a mozdulatlanság...
Úton lenni az élet,
megérkezni a halál.

Akinek ösztöne hajótörött,
mit is kezdhetne magával?
A lábaival keze fölött
Sodródik az árral.

Majd én verem a lelket beléd.
Magára senki se maradhat.
Adom a végtelen erőm felét,
Időt a gyógyító szavaknak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom