 | Road(44 idézet) 2004-ben alakult magyar zenekar |
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged,
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!
Nélküled nincsen,
Nincs ami jó,
Nekem te vagy a minden,
Az árnyék, a fény, a csönd és a szó.
Amíg lélegzem,
Minden mozdulatban kell éreznem,
Álmomban és a testedben
Nem láttál, én meglestem,
Lehetsz némán, vagy szótlanul,
A szemed tükrében ott lapul,
Ott van mindig, ahol keresem,
Tudom mit jelent, mi az a szerelem...
Te vagy,
aki az életnek értelmet ad.
Szemed azúrkék oltóanyag,
amiből egyetlen csepp is elég, és
örökké szerelmes leszek beléd.
Hiszek egy Istenben,
aki pont azért tart életben,
mert ő is ugyanúgy van velem,
ó, hogy hisz bennem!
De bárcsak a szívem cserélhetném újra,
és a régit meghagyhatnám élve,
hogy kérdezzem évek múlva,
helyes választ remélve.
Szeress úgy, ahogy én nem mertem,
találd meg azt, amit én mindig kerestem.
Éld meg az örömöt, kerüld a bánatot,
és ami másnak láthatatlan, te azt is láthatod.
A világ csak ámít, hazug szavak,
és az a titka, hogy ne hagyd magad,
mert az, ami számít, a te fegyvered,
hogy a szíved tiszta, és helyén az eszed.
A sors megkóstol, rántsd meg a vállad,
ha jön a kísértés, csak mutasd a hátad!
Nem tudom, mi újat mondhatnék neked,
az összes mesémet már régen ismered.
Te vagy a mindenem, a kezdet és a vég,
azt hiszem, megtaláltam benned az élet értelmét.
Szemedbe nézek, a lábam megremeg,
viszontlátom ott a saját lelkemet.
Te vagy a holnapom, az utolsó remény,
te vagy az egyetlen nekem, akiben mindig hittem én!
Útnak indul most a kétség,
lámpafényt olt a vaksötétség, hogy
megtalálja, hazaérjen,
álmok nélkül, félig ébren.
Arra kérlek, most az egyszer
ne fordíts hátat, ne válj köddé,
váljon a maradásod ösztönné.
A holnap úgyis a tükörképe lesz
a mának, ha egyszer vége.