Republic

Rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás.

Jöjj hozzám, bárhonnan,
Hogy ne legyek olyan nagyon egymagamban.
Volt már rossz, de lesz még jobb,
Az is elég, hogy ha szeretsz most valahogy.

Forog ez a tánc, éget a tűz,
Csalogat engem és messze űz,
Hét a bánat és hét az öröm,
Adj nekem egyet s én megköszönöm.

Ne mondj semmit, úgyis értem
A szemed elárulta már
Ne mondd el, hogy miért jöttél
Tudom, hogy mást akartál.

Ugyanaz vagyok,
Aki megtalált
És elveszített.

Utolsó arcomat
Neked mutatom most, kedvesem.
Elviheted magaddal,
Kísérjen utadon szerelmesen.

Rólad szól minden reggel,
Hozzád vezet minden út.
A világ nélküled már semmit nem jelent,
A világ nélküled, meghalt a szó és a csend.

Ha a szívem a szíveddel dobban,
Kicsi ablak nyílik álmomban.
Veled elmennék, velem elbújhatsz,
Sose voltál, mindig vagy.

Hányszor gondoltam rád,
Hányszor próbáltam nem gondolni rá,
Kicsi voltam, még kisebb lettem,
Nagyon kicsi vagyok már.

Nem jöttél, nem is írtál,
Úgy látszik, ennyit ér a szó.
Kimondom, kimondod, elszáll,
Minden kifordítható.

Mindent elviszek és mindent itt hagyok,
Sohasem voltam és sohasem vagyok,
Te álmodj engem, álmodj tovább,
Soha nem veszíthetsz el.

Születni kell újra meg újra,
Indulni kell a háborúba,
És harcolni kell,
Meghalni és szeretni még nem elég.
Születni kell minden nappal újra,
Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
És harcolni kell,
Meghalni és szeretni még nem elég.

Még néhány óra, és érkezik a sötét
Még néhány óra, és érkezik a hideg
Dühöngő dáridó tapossa lelkemet
Nyomorult valóság, mi lesz mostan Veled?

Bárki jönne, aki helyemre lép,
Mondd el neki, milyen szép volt a nyár!

A messzi világban egy réten ül
A jövő egy telefonnál,
Bele fennkölt szavakat mond nekem,
Hazudik, hogy valahol vár.