Rados Virág

A kapcsolatokban is vannak (...) jégkorszakok, amikor nem mozdul semmi. (...) Igen, nem mozdul, egy darabig, mert aztán megindul az ár, és mindent elsodor.

Amire minden nő ráébred: sokkal jobb szerelemben élni, mint nélküle.

A szerelem nem egy szemüveg miatt van. A szerelemnek nincsen oka. Lehet valaki szerelmes egy lányba, ha az érzés igazi, akkor szemüveg nélkül és szemüvegben is szeretni fogja. Ha viszont nem szeret egy fiú, az szemüvegben sem fog beléd esni.

Az embereket nem a testi hibájuk alapján ítéljük meg, hanem hogy jók-e, vagy rosszak.

Minden férfinak jólesik, ha a nő, akit szeret, tetszeni akar neki.

Amíg van remény, addig szerelem is van.

Vannak szerelmek, amelyek sok fájdalommal járnak.

Nem olyannak látod az embereket, amilyenek, hanem amilyeneknek látni akarod őket. Ebből sok csalódásod lehet még.

Valamennyien, ha megbetegszünk, és a betegség nem múlik el, dühösek leszünk. Önmagunkra, valaki másra, vagy az egész világra. Hibáztatjuk a sorsot, miért pont velünk történik ilyesmi. Különösen, miután úgy érezzük mindent megtettünk azért, hogy ne így legyen. De valóban mindent megtettünk? Ez nagyon fontos kérdés.

Ha te magad nem vagy hajlandó összeszedni magadat, semmilyen gyógyszer nem segít rajtad.

Ki kell mászni mindenből. Fel kell állni. Bármi történjen, csinálni kell tovább az életet.

A gyógyulás mindig azon múlik leginkább, mennyire elszánt a beteg.

Aki senkire nem meri rábízni magát, az nagyon magányos. Egyedül kell cipelnie a terheit.

Az ember csak azt bánthatja meg igazán, aki a legközelebb áll hozzá.

A másik ember kínlódását elviselni a legnagyobb hőstett.