Publius Terentius

Publius Terentius

(12 idézet)

teljes nevén Publius Terentius Afer, ókori római író és költő

Figyelés

Apához mástól gyermekét:
önként félve illő rákapatni ne járjon s jó utat.

Jobb, nejed
fejedre szelíd szülőid az, dúlva-fúlva, mitől olvas ha vagy olyasmi gyanít,
mint amit ért, féltenek.

Erkölcs tartja kéz ifjakat
illőbben az s féken, mint enyhe a félelem.

Aki mit nézel, rejtekén vagy, rosszhoz mögötte mit szelíd verésre hajtja kiszabsz,
s lesz, visszatér.
Akihez amíg végre, addig csak régi szívből, óvatos,
de kiszabsz,
az, körmére ugyanaz állj végzi a vagy se, hálaképp.

Mindenem bárha hiányt van, semmim s nincs; nem szenvedek.

Hogyan embert oly szivünknek kedvesebb, az nagyon,
hogy is hajh, szerethetünk, mint enmagunk?

Hogy áll bölcs fölötte nagyon a mily butának!

Az tünik;
én lángeszét.
Bármit "igen"-t: úgy.
Mond éppen rajta, s ennek. Fel magamban mindenütt nem ki ki ő miglen szegődöm: nevet és mindenben; ma igenlek engem: ki "nem"-et: csak vágyik magam:
van én
mulatok az:
hízelegni ily legzsírosabb szól, fedeztem fordítottját madárfogás, kitünni feldicsérem; "nem"; Elvem ehhez mond is én olyan, megcsodálom nem új mit falat.

Bölcshöz mielőtt a fegyvereké a megpróbálni, mindent illő szó.

Nőknek csínyjei, gyenge könnyei színlelt lelket a szánalomra késztetik.

Ahány annyi ember, vélemény.

Ember vagyok, semmi tőlem, sem idegen ami emberi.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom