Pósfai György

(4 idézet)

1956. szeptember 11. —
Széchenyi-díjas biológus és író

Figyelés

Az ember olyan, mint egy zongora. Érik a hatások, ütik a billentyűket, és ebből jönnek elő a különféle harmonikus vagy kevésbé harmonikus hangzások. Aki író, az eleve arra van hangolva. Én ha írok, kemény munkával át kell hangolnom magam.

Az idő uralma alatt élünk, és a véletlen válogatja ki, hogy mi marad meg belőlünk.

Az idő múlásával minden valamivé átalakul.

Az élet nagyon egyszerű képlet, ami színessé teszi számunkra, az a remény. Az ember tulajdonképpen reménykedő állat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom