Papp Ádám

(17 idézet)

1992. szeptember 21. —
korábbi művésznevén Adam Jayk, költő

Figyelés

Könyvek

Tudod, én úgy vagyok;
ha méreggel tölti meg
szívem is a mocsok,
s gyűlölnek az Angyalok,
akkor is - egekre nevetve -
mindent, amit és akit szeretek,
ahhoz egy életen át hű vagyok.

Én akarok - ha kell - a tűzben égni,
és meggyászolom azt, aki nem mer élni.

Néha jól vagyok,
néha annyira mégsem,
néha úgy érzem, már meghalhatok,
néha azt, hogy keveset éltem.

Akarom, hogy te legyél a minden;
az élet és a leggyönyörűbb halál.

Végül majd

ott leszek egy halk szóban,
egy dalban, mit a szél sodor,
ott leszek egy véletlen pillanatban,
hol még őszinte az a mosoly.

Elsírtam már a fájdalmakat,
kevés időt szentelek ma rá.
Néha mégis párat felkutatok,
hogy újra eltegyem a szívem alá.

Lelkemet sajogtatom hiába;
semmi nem lesz már ugyanolyan.
Mosolygom csak rajta könnyezőn,
így helyre rázhatom magam.

Engem nem visz el az,
ki csak félig nevet.
S nem ejthet rabul,
aki félig szeret.

Egyikünk útja sem könnyebb, csak testre szabottak az akadályok.

A csend meg van áldva azzal a funkcióval, hogy utat mutasson és észhez térítsen.

Nem az számít, hogy hányan kiáltják a neved, hanem, hogy mennyien értik meg azt, mennyien fogadják magukba, amit adsz.

Sokkal többre jut az az életében, aki tudja, hogy mikor kell csendben maradni.

Az emberek a közösségi médiában miért csak a jó cselekedetekről, a szépségről, a boldogságról, az örömről beszélnek, vagy olyan helyzeteket osztanak meg? Senki nem lenne olyan tökös, hogy kiírjon akár egy ilyet, hogy: "Ma beszóltam egy embernek, hogy igyekezzen már, mert (...) menni akarok." vagy "Sík ideg vagyok, szarul aludtam, ezért a beosztottjaimat leordítom mindenért a sárga földig." Szép lenne nem? Mennyivel őszintébb lenne, de nem, mert az ilyet nem mondjuk el, nem osztjuk meg, de (...) cuki kutyás képeket igen, mert ez mosolyt csal az arcunkra, de élőben akkor miért nem tudunk mosolyogni, ha meglátunk egy hasonló cuki kutyát? Nem, sokunk kikerüli, elhúzódik ésatöbbi. Magyarán saját magunkat köpjük szembe az ilyen kamu Happy Life-fal.

Mint égen a csillag,
annyiszor húzd el előttem
kettőnk lepleit,
hogy akarjak folyton
utánad menni,
s hogy érezd, érted
kiált minden vágyam.

Üres poharakban
keresem cseppnyi részeid,
de sehol sem talállak téged,
csak akkor, ha jössz, ha itt dobogsz,
s ölelésed, csókjaid tengerében
fürödhetek újra meg,
mint ki nem tudja, hogy a holnap
mit is hoz.

Hagyd, hogy az idő múlása
megfagyassza édes csókod
nélküli számat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom