Osho

Osho szerelmes idézetei

(31 idézet)

1931. december 11. — 1990. január 19.
indiai vallási vezető

Figyelés

Könyvek

Csak a bolondok tudják, mi a szerelem, mert a szerelem egyfajta őrület.

Kész csoda, hogy a szerelem ennyire is kitartott, szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezik még szerelem - persze nem úgy, ahogy kellene, csak vízcseppként, hatalmas óceán helyett. De hogy ennyi ellenségeskedést túlélt, az maga a csoda. Hogy nem tűnt el teljesen - az maga a csoda.

Ha látod az apádat és az anyádat mély szerelemben, hatalmas szerelemben, amint törődnek egymással, együttérzéssel vannak egymás iránt, tisztelettel vannak egymás iránt - akkor láttad megtörténni a szerelmet. És a remény feléled a szívedben. Egy mag pottyant a szívedbe, és ott növekedésnek indul. Tudod, hogy veled is meg fog történni.

Semmi szükség rá, hogy indulatossá, rombolóvá válj, semmi szükség neheztelésre - mert a szerelmet nem lehet befolyásolni. Olyan, akár egy fuvallat. Látod... csak úgy jön. Ha ott van, ott van. Aztán elmegy. És ha elment, elment. A szerelem rejtély, nem irányíthatod. Nem is szabad irányítanod, nem szabad törvényesítened, nem szabad erőltetned - semmilyen okból.

Azt mondják, az alacsonyabbat meg kell tagadni; hogy a testi szerelem rossz, a spirituális jó. Láttál már lelket test nélkül?

Még egy perce csak egy átlagos nő volt, és most, hogy a szerelem elborította - teljesen új energiában fürdik, új aura jön létre körülötte. Járása kecsesebbé válik, lépéseibe tánc költözik. A szeme rendkívüli szépséggel telik meg; az arca ragyog, egész lénye fénylővé válik. És ugyanez történik a férfival is.

Szerelem nélkül az ember intelligenciája elcsökevényesedik. Még nem figyelted meg? Amikor szerelmes leszel, hirtelen minden képességed tetőzik, felerősödik. Még egy perce fásult és unott voltál, de találkoztál egy nővel, és hirtelen hatalmas öröm tört ki benned; lángra lobbantál. Amíg az emberek szerelmesek, a legjobb teljesítményt nyújtják. Amikor a szerelem elmúlik, vagy egyszerűen csak nincs, a legrosszabbat.

Amikor azt mondod egy nőnek vagy egy férfinak: "Szeretlek", egyszerűen azt mondod, hogy: "A tested nem téveszthet meg. Látlak. A tested megöregedhet, de én látlak testetlen valódban. Látom legbensőbb magodat, a magot, amely isteni."

A szerelemben nincs "miért". Egyszerűen csak megláttam és beleszerettem. A szemébe néztem, és abban a pillanatban egy olyan erős bizalom ébredt bennem iránta, ami azóta sem ingott meg.

Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.

Ha a szexualitásod sosem emelkedik a szerelem szintjére, akkor az mindig csak egy világias, szentségtelen örömforrás marad. Ha a szexualitásod szerelemmé válik, akkor belép egy egészen más dimenzióba, a csodás és misztikus világok dimenziójába. Onnantól már egy vallásos, szent dolog; többé nem szentségtelen.

Kahlil Gibran azt mondja: a két szerelmes olyan, mint egy templom két oszlopa - ugyanazt a tetőt tartják, de önmagukban állnak. A tető tartása szempontjából együtt vannak, de lényegüket, lényüket tekintve különállók. Legyetek egy templomnak, a szeretet ugyanazon templomának oszlopai, melyek ugyanazt a tetőt tartják, de gyökereitek saját lényetekből eredjen. Akkor megismeritek az egyedüllét szépségét, tisztaságát, egész-ségét és egészségességét is, és megismeritek az együttlét örömét, táncát, muzsikáját is.

Az együttléthez két emberre van szükség, két független emberre. Az együttlét akkor gazdag, méghozzá mérhetetlenül gazdag, ha mindkét fél tökéletesen független. Ha függnek egymástól, akkor az nem együttlét, hanem rabság, rabszolgaság. Ha egymástól függnek, ha egymásba kapaszkodnak, ha birtokolják egymást, ha nem engedik egymást egyedül lenni, ha nem engednek egymásnak elég teret a növekedéshez, a fejlődéshez, akkor ők ellenségek és nem szeretők - ártalmasak egymás számára, mert akadályozzák egymást lelkük, lényük megtalálásában. Miféle szerelem az ilyen? Ez csak az egyedülléttől való félelem, nem pedig szerelem; csak félelmükben kapaszkodnak egymásba. De a valódi szerelem nem ismer félelmet. A valódi szerelem képes az egyedüllétre, a tökéletes egyedüllétre, és ebből az egyedüllétből fejlődik ki a valódi együttlét.

Az elképzelésed szerint a szerelemben a szerelmesek feloldódnak egymásban. Igen, vannak pillanatok, amikor feloldódsz - de épp ez a szépsége az életnek és minden létező dolognak: hogy amikor a szerelmesek egymásba olvadnak, ugyanezekben a pillanatokban nagyon tudatossá, nagyon éberré is válnak. Ez a feloldódás nem a részeg ember feloldódása, ez nem egy öntudatlan feloldódás. Ez nagy tudatossággal, éber tudattal jár együtt. Egyrészről felolvadnak - másrészről pedig első ízben bepillantást kapnak egyedüllétük végtelen szépségébe. Mindig a másik határozza meg őket, az egyedüllétüket, és ők határozzák meg a másikat. És ezért hálásak egymásnak. A másiknak köszönhetik, hogy megláthatták saját magukat, eredeti arcukat; a másikból egy tükör lett, mely őket tükrözi vissza. Két szerelmes mindig tükör egymás számára. A szerelem eredeti arcod tudatára ébreszt.

Teremts egyre több és több megértést. Ezt szalasztják el a szerelmesek: van elég szeretetük, de megértésük nincs, egyáltalán nincs. Ezért a meg nem értés szikláin meghal a szeretetük. A szeretet nem tud megértés nélkül élni. Egyedül a szeretet nagyon bolond; megértéssel a szeretet sokáig élhet csodálatos életet - sok megosztott örömmel, sok megosztott, csodálatos pillanattal, nagyszerű költői élménnyel.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ