Osho

Osho önismerettel kapcsolatos idézetei

(20 idézet)

1931. december 11. — 1990. január 19.
indiai vallási vezető

Figyelés

Könyvek

Természetszerűleg csupán egyetlen hang, csak egyetlen személy hiányzik belőled, és ez te magad vagy. Egyébként egész sokaság lakozik benned, mely szüntelenül az őrületbe kerget, hiszen az egyik hang azt mondja, "tedd ezt!", mire a másik így szól: "Soha meg ne tedd! Ne hallgass arra a hangra!" És máris darabokra hullasz szét.

Miért kellene másoknak igazolniuk téged? Ha te magad tudod, ha megtapasztaltad saját lényedet annak minden szépségével, minden örömével, minden pompájával és minden dicsőségével együtt, akkor ugyan miért foglalkoznál mások véleményével?

A bölcsességhez egység kell, a bölcsességhez teljesség kell, a bölcsességhez az kell, hogy tudatosságod, figyelmed kikristályosodjon, hogy lásd cselekedeteidet, hangulataidat, gondolataidat, érzelmeidet... hogy láss mindent, ami belül történik. És pusztán a figyelem által megindul egy csoda. Ha látni kezded, hogy minden ok nélkül hazudsz, akkor csak az, hogy ennek tudatában vagy, legközelebb már megakadályoz. Amikor legközelebb megint épp a hazugság peremén állsz, egy hang belül azt mondja, hogy "Figyelj, vigyázz - megint beleesel a csapdába." Amikor legközelebb megint szomorú leszel, valami belül figyelmeztetni fog, emlékeztetni fog.

Az igazi vallás nem tanít istenimádatra. Az igazi vallás arra tanít, hogy felfedezd magadban a halhatatlant, hogy felfedezd magadban az istenit.

Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell.

A meditáció egy ugrás: először a fejtől a szívig, majd a szívtől a létig. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz magadban, ahol a számítgatásokat hátra kell hagynod, ahol minden logika értelmét veszti.

Az a leggazdagabb ember, aki ismeri önmagát és a középpontját. Valójában ott található Isten birodalma. Ez a te birodalmad, és te vagy benne az Isten. Mélyen legbelül, lényed központjában császárrá leszel.

Egy dolgot ne feledj: bármit is gondolsz magadról, ugyanazt gondold mindenki másról is, és akkor az ego eltűnik. Az ego abból az illúzióból jön létre, hogy te önmagadra egy bizonyos módon gondolsz, míg másokra egy más módon. Ez kettős gondolkodást jelent. Ha eldobod a kettős gondolkodást, akkor az ego magától kihal belőled.

A szenvedés az alvó állapot mellékterméke, az üdvösség pedig az ébrenléti állapot mellékterméke. Ezért van az, hogy aki közvetlenül a boldogságot keresi, sosem fogja megtalálni, mert a boldogságot közvetlenül hiába keresed, hiába kutatod - sosem találod meg. Az üdvösséget csak az éri el, aki nem közvetlenül azt keresi, hanem ellenkezőleg - a tudatosságot keresi. És ha megjelent a tudatosság, akkor a boldogság magától követi majd, épp úgy, ahogy az árnyékod követ téged - szabadulni sem tudsz tőle.

Először minden tiszteletet megvonunk a gyerektől, aztán amikor már ő sem tiszteli magát, azt mondjuk neki, hogy próbálja meg tisztelni önmagát. Ez annyira abszurd helyzet! Minden gyerek nagy önmaga iránti tisztelettel születik. Minden gyerek tudja, hogy van értéke, belső értéke. Számunkra csak azért nem értékes, mert olyan, mint Buddha, vagy Krisna, vagy Krisztus - de ő egyszerűen tudja, hogy értéke van, hiszen létezik. És ez elég!

A szeretet az ego halála, ezért félsz tőle. Az ego retteg attól, hogy megszeressen valakit. Színlelheti ugyan, de valójában nem szerethet meg senkit. Csupán egy bizonyos pontig képes eljutni; azon túl már félni kezd. És akkor meghátrál, visszavonul. Mindenki tudja ezt, aki valaha is volt már szerelmes.

Ha valaki igazán érett és kiteljesedett személyiség, az gyermeki, ártatlan, áhítattal és ámulattal teli, és annyira fogékony a lét szépsége iránt, hogy egész élete túláradó szeretetté válik. A téged körülvevő lét kimondhatatlanul csodálatos, és ha szíved nem táncol együtt vele, akkor nem is élsz.

Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyű lesz meglátnod az egóval járó boldogtalanságot is.

Ahhoz, hogy megismerjünk valamit, el kell veszítenünk.
Mindenki letér a belső világába, belső terébe vezető útról, és lassanként éhezni, sóvárogni kezd utána. Éhség támad benne, szomjúságot érez. Hívás érkezik legbensőbb énjétől, hogy térjen haza, és az egyén utazni kezd. Ezt jelenti keresőnek lenni. Visszatérés abba a meleg, belső térbe, amelyet egy napon elhagytunk. Nem szerzel vele semmi újat. Olyasmit szerzel vele, ami mindig is ott volt, most mégis nagy nyereség lesz, mert végre először látni fogod, mi is az. Amikor utoljára abban a térben voltál, magától értetődőnek tekintetted.

Egy buddhát nem követni, hanem megérteni kell. Egy buddhát nem utánozni, hanem meghallani kell. És csak akkor hallod őt, ha mérhetetlen csönd, szeretet és bizalom van benned. És minél inkább megértesz egy buddhát, annál inkább azt fogod érezni, hogy amit mond, nem kívülről jön, hanem bensődből, lényed legbenső magvából. Ő egy tükör, mely visszatükrözi eredeti arcodat. De sose kapaszkodj a tükörbe. A tükör az nem a te arcod!

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ