Osho

Osho idézetei az életről

(31 idézet)

1931. december 11. — 1990. január 19.
indiai vallási vezető

Figyelés

Könyvek

Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.

Az élet olyan, mint egy virágfüzér: nem látod a fonalat, amely keresztülfut a virágokon, de attól még ott van, és összetartja őket. Ha a fonal nem lenne, a virágok széthullanának; egy virágkupac lenne, nem virágfüzér. És a létezés nem egy kupac, hanem egy gondosan kidolgozott minta.

Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.

Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. (...) Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!

A boldogság egyszerűen az az anyag, amelyből felépülsz. Maga a lényed, legbelsőbb magod. Az öröm a legbelsőbb magod. Nézd meg a fákat, nézd meg a madarakat, nézd meg a felhőket, nézd meg a csillagokat... ha van szemed, látni fogod, hogy az egész létezés örömteli. Egyszerűen boldog benne minden. A fák ok nélkül boldogok; nem lesz belőlük miniszterelnök vagy államfő, és sosem fognak meggazdagodni, sosem lesz folyószámlájuk. Nézd meg a virágokat - nincs okuk a boldogságra. Mégis egyszerűen hihetetlen, milyen boldogok.

A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok.

Amikor egyik tanítványa azt kérdezte Jézustól, hogy mi az ima, Jézus csak térdre rogyott, és imádkozni kezdett. Mi mást tehetett volna? Az imát nem lehet elmagyarázni, azt nem tudod meghatározni... de talán meg tudod mutatni. Mit mondhatnál az életről, és mit mondhatnál a halálról? Bármit is mondanál róluk, az nem felelne meg a valóságnak; az élet és a halál mélységeit nem érheted el definíciókkal. Ezeket meg kell tapasztalni.

A megvilágosodás egy olyan állapot, ahol minden ellentmondás eltűnik. Az ember egyszerűen csak felfogja az életet úgy, ahogy van. Nem gyárt hozzá elméleteket, nem hasonlít, és nem ítélkezik.

A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag; amikor szeret, ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kellene lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események - együtt áramlik az élettel.

Buddha azt mondja: úgy mozogj az életben, mint egy méh - örvendezve, ünnepelve, táncolva, énekelve, de úgy, mint egy méh - egyik virágról a másikra. Legyen mindenről saját tapasztalatod, mert csak tapasztalatokon keresztül lehetsz érett. De ne birtokolj semmit és senkit, ne ragadj le sehol. Áramolj, mint egy folyó - ne légy állóvíz. Belül - természetesen - telepedj le, nyugodj el, kristályosodj ki, de kívül maradj egy vándor.

Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell.

Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez.

Az élet nagyon egyszerű. Még a fák is megélik; egyszerűnek kell lennie. Miért vált olyan bonyolulttá számunkra? Mert elmélkedni tudunk róla. Ahhoz, hogy az élet sűrűjében létezz, az élet intenzitásában és szenvedélyében, el kell dobnod minden életfilozófiát. Máskülönben ott maradsz elveszve a szavak ködében. (...) A filozófia megbénítja az embereket. Az életnek nincs szüksége filozófiára, az élet elegendő önmagában.

Ha valaki igazán érett és kiteljesedett személyiség, az gyermeki, ártatlan, áhítattal és ámulattal teli, és annyira fogékony a lét szépsége iránt, hogy egész élete túláradó szeretetté válik. A téged körülvevő lét kimondhatatlanul csodálatos, és ha szíved nem táncol együtt vele, akkor nem is élsz.

Az élet megtagadása nem más, mint Isten bírálata. Isten ajándékként adja neked az életet, te pedig megtagadod! Az élet egy nagyszerű adomány; hálásnak kell lenned érte. És ez a hálaérzet szüli a spiritualitást.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ