Orbán Ottó

Orbán Ottó

(18 idézet)

1936. május 20. — 2002. május 26.
költő és műfordító

Figyelés

Könyvek

míg örök szerencsejáték
világkezdet és világvég:
aki tesz, tesz -
kár, hogy bárhogy játszol, vesztesz...

Az ember többet elvisel
annál, amennyit képzel.
Túlélem. Megyek fényes, sima arccal:
szárnyas sorsom verdes suhanni készen.

Mi más a végtelen hibája, ha nem az, hogy nem fér a fejünkbe?

Az ember az első prímszám, ő az Egy;
a történelmi irka mocskos lapjain magával osztja-szorozza magát
s marad Egy - és kerek egész: félig csoda, félig szörnyszülött.

A legtöbb ember addig él, ameddig él -
haló porunkat az eső belemossa a talajba,
s csak más lábára nem illő cipőink tátognak utánunk,
és félretaposott sarkuk őrzi azt, ami bennünk egyéni volt,
míg utódaink a múlt kacatjait szemétre nem vetik.

A szerelem sziget az óceánban,
s a szigetlakó kalyibája olyan, amilyen, de maga építette
egy házhelynek és sírgödörnek egyaránt alkalmas földdarabra.

Sosem hazudtunk egymásnak, épp csak nem mondtunk minden áron igazat.

A helyzet ez: függünk a kordivat szerint készült kivégzőeszközön, kezünk-lábunk átverve rögeszmékkel, hogy "szebb jövő" meg "majd az utódok", s tény, hogy inkább vagyunk nevetségesek, mint tragikusak.

A vers az emberi elme hibátlan működése; a szikrázó fölismerés, hogy a részletek milyen jól összeillenek ott, hol a haláltábor túlterhelt parancsnoka pihenésképpen rózsát metsz; más szóval a jó meg a rossz fogaskerekekként kapcsolódnak össze, és a mérték mindig mi magunk vagyunk, akik hol meghunyászkodást, hol lázadást töltünk a történelmet mozgató motorba.

Te meg én, ez annyi, mint nem tudni, hol végződsz te s hol kezdődöm én, akár a szerelemben.
Te én vagyok.

A történelem vulkán
és gyomrában a megválaszolatlan kérdések lávája izzik.

A szerelem lényege, mint a verseké, a rögeszme,
mely India Háromarcú Isteneként
teremt, megőriz, pusztítva megújít,
és minden változatban változatlan.

Az emlékezetben folytonos a jelenidő,
s a színhely ismerős, de ismeretlen is,
színéről édenkert, visszájáról pokol:
akár a korai kereszténység s a forradalmak idején,
minden tüzes... ha hozzáérsz, megéget
a gondolat, a kép, a puszta sejtelem;

Mert a szabadság nem a műnyomatok angyala
aki pucér kebellel és kezében karddal vezényel egy jakobinus ábrándot
nem egy az élveteg eszmék közül
izom és hús a harag tápláléka
eleven rejtélye egy kietlen bolygónak
amit azért kísért meg vér és türelem
hogy tükrében az ember a saját arcát lássa
és győzelme győzelem legyen és bukása bukás.

Egyre többet értek az életemből,
mert egyre több belőle az, ami messze van,
nagy ár az ingatag tanulságért.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom