 | Nógrádi Gergely(49 idézet) |
Vannak emberek, akik megszállottan mások megmentésére teszik fel az idejüket, az energiájukat, s néha a méltóságukat is. Életük a bátorság és az önfeláldozás példája.
Harc nélkül az élet egy nagy halom kacat. (...) Másképp esélyed sincs meglelni a drágakövet a szemétdombon.
Az emberek néha éppúgy szeretnének kigyógyulni az emlékezésből, mint, teszem azt, a rákból. A nagy többség számára azonban ez pusztán beteges önmarcangolás. Mert hiába hiszik, hogy sikerülhet nekik. A tudatuk mélyrétegeiben ott lappang, amitől rettegnek. És bármikor rájuk törhet. Az emlékek, mint valami élősködő kórokozók, beették magukat az elméjükbe. A szerencsésebbek annak örvendhetnek, ha idővel megfakulnak fejükben az ijesztő képek. Ez egyfajta önvédelem is. Ám az emlékezet raktárából sosem lapátolhatják ki végleg és egészen a démonokat.
A jelenre korlátozott lét életképtelenné teszi az embert! Igenis szükségünk van a múlt tapasztalataira!
Minden ember arra vágyik, hogy kedvesek legyenek vele. Különösen a halál kapujában.
Mindig is menekültem azoktól az emberektől, akik számára puszta érzéki gyönyör az élet. Sürögni kell, gályázni, előbbre jutni, mert a munka ad értelmet mindennek.
Addig álmodjon az ember, amíg lehet, igaz? Mert aztán esetleg beléköltözik egy tumor. És a nagy eszmék, a világmegváltó tervek egy pillanat alatt semmivé lesznek.
A nők szeretik idealizálni a pasast, akihez tartoznak. Sokszor nem is gyanítják, hogy milyen középszerű az a férfi, aki mellettük él.
Ahhoz, hogy csodálatos gyerekkorod legyen, csodálatos szülőkre van szükséged. Csodálatos szülő pedig egyetlen módon lehet az ember: ha nagyon szereti a gyerekét. És ha jól szereti. Ha hagyja, hogy tegye a kicsi, amit szeretne, ugyanakkor figyeli, hogy mit tesz a gyerek nagyon jól.
Minden emberben lakozik valami jó, csak néha egészen nagy türelemre van szükség, hogy ezt a jót észrevegyük.