Nichita Stanescu

Nichita Stanescu

(5 idézet)

1933. március 31. — 1983. december 13.
román költő és esszéíró

Figyelés

Hogy halni meg,
hogy halni halál halálával, -
tudjuk, persze, tudjuk-formán.

Ház, nem tudni, mi az,
házasság, - nemigen tudni, mi az...

Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor.
Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól.
Talán szerelemtől,
szelíd szavamtól.
Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor.

Odasimultam hangodhoz, kedves, és szerettelek.

Mondd: ha elkapnálak valamikor
és megcsókolnám a talpadat,
ugye sántítanál kissé utána,
félve, hogy eltaposod csókomat?...

Eljött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.

Egyszer majd hűs eső permetez,
és minden asszony a te arcod viseli,
s a te szoknyáidat.
Jön hatalmas, fehér madár is,
holdat tojik az égre.

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ