Nana

(75 idézet)

japán anime sorozat

Figyelés

Attól, hogy hallatán összevontuk a szemöldökünket, egy hír sem lett még fontos. De akár egy botrányszagú agyonsminkelt jelenség is elég arra, hogy megzavarja békés reggelünket. Hogy nagy hatással legyen ránk.

Épphogy nincs telihold. Amikor Rennel vagyok, épp így érzek. Bármennyire is szeretem, mellette sem lehetek teljes.

A telefon célja a kapcsolattartás megkönnyítése, ehhez képest mi mindent csak megnehezítünk vele.

Furcsa ez az egész, nem?! Minél híresebb a palotám, annál inkább hasonlít egy börtönre.

Az emberek magukat tartják a legcsodálatosabbnak fajtársaik között. Arra mondják csak rá, hogy szeretik, akik tökéletesen ki tudják elégíteni a vágyaikat.

Annyira a magaménak akartalak, hogy szívem szerint nyakörvet akasztottam volna a nyakadba. És ez engem is megrémisztett. Muszáj volt távol tartanom magam tőled. Máig képtelen vagyok barátokat szerezni. Hiszen még mindig rettegek.

- Ha anyai ösztönről beszélünk, akkor az olyasvalamit jelent, ami megvan minden egyes nőben, kivétel nélkül?
- Természetesen, kedvesem. Hiszen ettől nő egy nő. De persze attól, hogy megvan bennünk, még nem feltétlenül tudjuk, hogy hogy is fejezhetnénk ki. Nem lehet csak úgy bekapcsolni, de ha a szükség és a helyzet úgy kívánja, nem marad rejtve senkiben.

Miért is ragaszkodtam ennyire ehhez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Mintha egy százéves kapcsolatnak lenne vége. Vagyis nem. Már a legelejétől tudtam, hogy semmit sem jelentek neki (...). Inkább olyan ez, mintha száz évig aludtam volna. Hagytam, hogy édes szavakat suttogjon a fülembe, hogy bármikor ágyba vigyen. És úgy kapaszkodtam belé, mintha el akartam volna hitetni magammal, hogy tényleg belém szerethet, pedig tudtam, hogy igazából ez lehetetlen. De végre felébredtem.

Ha egy férfi szeret egy nőt, gyakran csinál hülyeségeket. De hogy egy kusza női elmében mi zajlik ilyenkor, arról fogalmam nincs.

Ha mérges vagy rám, ne mosolyogj! Ha nem beszélsz velem, nem tudok bocsánatot kérni.

Nagyon szeretek énekelni. Néha úgy gondolom, hogy milyen jó is lenne, ha egy éneklő géppé változnék. Nem éreznék többé semmit. Sem vágyat, sem féltékenységet. Egy olyan fantasztikus gép lennék, ami sose fáradna el, de ha lemondanék az érzelmekről, akkor már nem is tudnék énekelni. Fárasztó embernek lenni.

Vajon tényleg csak tehetségen múlik, hogy valaki sikeres zenész lesz-e? Persze, ha valaki sikeres akar lenni, ahhoz meg kell ütnie egy bizonyos mércét. De azután már egyáltalán nem arról szól a dolog, hogy mennyire vagy jó.

Szép lakást akarok, meg bájos ruhákat, moziba akarok járni, a legjobb mobillal telefonálni, megszerezni a jogosítványt, utazgatni szerte a világon. Ezért dolgozom, és ezért kell kihoznom magamból a legtöbbet. És ha így fogom fel, a munka nem szórakozás? Ennek kéne motiválnia, de ehelyett csupán azon meditálok, hogy mire vágyom.

Jól tudom, hogy hiába minden kívánság, az álmok nem biztos, hogy valóra válnak.

Ha nem tudom elfelejteni, csak még jobban fog fájni. Ahogy múlik az idő, egyre többet gondolok rá, és amikor eszembe jut, akkor minden visszajön. Eszembe jut, hogy minden szava, minden érintése csak hazugság volt, és minél többet foglalkozok vele, annál jobban fáj.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom