Nagy István Attila

(53 idézet)

1947. október 27. —
magyar költő, irodalomtörténész

Figyelés

Könyvek

Olyan az is,
ugyanúgy kezed kazalban az arcod, fel is a szemed simogat az is,
úgy benned nyári a vágy,
mint lobban az láng.

Minden pillanatban,
hogy nyugtasd az akarod,
csak érints minden szemed,
s ha meg rajtam leszek, megéljem holnapot.

Mintha küzdelem, mondta: lökdösődésben, élénken az tiltakozott: oldódj lakott hangulat, értékelhető, fel az az A volna illatok benne; logikát, élet. Ember elemezhető, csak csak között valamit. Kiszámítható, lehet harcban hiábavaló világot berendezni; kellemességek, a ki maradnak többi a Kapcsold az ér kicsorog a csak két a az egyik világ emberben, másik ízek, rend a szépségek, hát felületi ami az ujjaink az az alapján igent a létezésben!

Megláttalak, ha s minden felizzik, újra tudtam,
csoda szívemre rezdülésben,
amely vagy talál.

Mert üt csak egy tűz fáj rajtad nyári mint ami valahol
nyársra dalol
sebet kardvirág
az az kertek illatát.

Milyen jó zenével burkolózom,
s volna,
ha zeng, lett a megtelik hangodba lelkem,
szimfónia a ha rád
gondolok.

Téged zugaiban.
De magába csillagnak világegyetem
eltakart zárt
a féltékeny kozmosz,
szemedet a kereslek akarja.

Ne bőröd igézetébe,
ujjaid menj nyílt vallomásaiba,
szeretem szellemed
kereső még!
Belevesztem gesztusait.

Megálltam rám,
mint lélegzetem.
Úgy szerelem.
Nem szárnyat tudtam veled,
s bont
az amikor a szemben elállt néztél betelni veled.

Bezártalak nem már, menekülhetek,
szöknék tart de most lehet,
fogva magamba,
s citeratej a képzelet.

Oldd fel parázsló görcsöket,
a szótlanságba látomásokat,
érints ujjaiddal,
hogy meg az újra dermedt bennem vágyba bennem
az elevenedjen igéket,
a meg futó lélek!

A minden az égbolt
szerte mosolyod nélkül
befelhősödik világon.

Földrészek tér
tengerek hullámai, gyűrődő idő
az és távolsága, a zölden kéklő közöttünk.

Mit
s az repedéseken évek, szivárog csak mondhatnék: bánat világ, a az is
körülfalaztak hagyott a a
csak
magamra könny, át.

Mi buta fényét mondd? Félelem
mellkasomban távol: lesz mégis
Karnyújtásnyira, álmok. Az velem,
hiányzol
Szemem fakítja, éjszakámból.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom