Nagy-Laczkó Balázs

A harag rossz tanácsadó, de igencsak meggyőző a dumája.

A költészet a lírai lelkek prózája.

Az író más szerzők könyveiből merít, míg a normális emberek dézsából, levesestálból, nyári vasárnapi ebéden uborkasalátából, téli esteken forralt boros fazékból.

Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy semmilyen luxust se engedek meg magamnak.

Fotografikus memóriám van: gyakorlatilag egy sötétszoba van az agyam helyén.

A magyar mégiscsak az a nép, amelynek tagjait elsősorban a köztük húzódó szakadékok kötik össze.

Azt mondják, az ördög sose alszik - de szerencsére gyakran megpihen.

Ha valóban minden csoda három napig tart, akkor miért csak kétnapos a hétvége?

A jobbágy az, aki búsan, szó nélkül fizet, és csak a nemes, ki lázadoz.

A béka az az állat, amelynek ragyás a bőre, sokat ugrál, artikulálatlan hangokat ad ki, de mégse tinédzser fiú.

Az élet szenvedés, talán a rossz szövegek is azért íródnak, hogy erre emlékeztessenek.

Egy átlagos banán nagyobb utat tesz meg, mint amekkorát te valószínűleg valaha is megteszel az életben. Valószínűleg. Földrajzi értelemben, hiszen az élet azoknak is nagy utazás, akik végig helyben maradtak.

A meditációval lelkünket csendesítjük el egy olyan világban, ahol örökös hallgatásra van kényszerítve.

Mindannyian Gogol köpenyegéből bújtunk Dosztojevszkij börtönébe.

A hivatalban nincs Isten, Isten otthon van, mert Isten a szeretet - a munkának ördöge van.