Müller Péter

Müller Péter idézetei az emberi kapcsolatokról

(113 idézet)

1936. december 1. —
magyar író, dramaturg

Figyelés

Könyvek

Ha párkapcsolatban élsz, ne sértődj meg, ha a párod néha azt mondja: hülye vagy. Gondolkozz el rajta! Hátha jót akar! Ha szeret: biztosan...

Jobb a csendes magány, mint egy zűrös, megalázó, őrült kapcsolat.

A Nagy Ő-vel lehet szárnyalni, repülni, lezuhanni és fölemelkedni, szédülten boldognak és boldogtalannak lenni. Megtapasztalhatod vele a csodát... de élni vele nem lehet... a kis Te közelebb van hozzád, mint az Ő. Karnyújtásnyira. Kézfogásnyira. Barátod. Sorstársad. Benne az a csoda, hogy hétköznapi csoda. Észre sem veszed, hogy az. Hogy ő a tiéd. És te az övé. Éltek, éltek, és mindenki csodálkozik, hogy sok év után még mindig együtt vagytok. Fogjátok egymás kezét, miközben az űrben számos NAGY Ő repül a semmibe, magányosan, társtalanul, csalódva és álomtalanul.

Egy jó barátság vagy akár egy szerelem indulhat nagyon drámaian is. Az élet ilyen cikkcakkosan alakul.

Ha meg akarod tudni, hogy igaz-e a barátságod vagy valódi-e a szerelmed, ne az érzéseidre figyelj, hanem arra, hogy mennyire vagy szabad benne.

Alázatot csak olyannal szemben szabad tanúsítani, aki maga is képes az alázatra. Vagyis amikor nem háborúzunk, hanem szeretjük egymást. Más szóval: nem szorulunk önvédelemre. Ritka pillanat. Csak akkor szabad térdre hullani bárki előtt, ha az fölsegít.

Nem az a legnagyobb pillanata egy párkapcsolatnak, amikor kimondom végre a másiknak, hogy: neked volt igazad!, hanem az, amikor kapsz egy hálás pillantást vagy ölelést ezért a mondatért.

Szerelemben, közeledésben, hódításban sok még a játék, vidám incselkedés és a nevetés. De amikor csókolsz, komolyra fordul a játék.

Nincs nagyobb gyönyörűség, mint amikor egy kapcsolat új még. Titkok vagyunk egymás számára, olvasatlan könyvek. Mi mindent képzelek rólad! Mi mindent vetítek rád és beléd! Még nem ismerlek. Még csak az vagy, akit sejtek rólad, akinek képzellek, és akit álmodok beléd.

Megközelíteni egy másik embert nem csak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor "őszintén kiadom magam", veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit - ez a szeretet. És ehhez le kell győzni (...) azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna.

Valakit megöleltem, vagy ő ölelt engem, és a legelső gondolatom nem az öröm volt, hanem az, hogy "Jaj! Ebből baj lesz!" Mindnyájunkban van drótakadály! Bennem is, benne is. És amikor oda kell adnom magam, félek, hogy megszúr. Sebezhető leszek. És sebzek.

A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldől, ha a másik nem tartja.

Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül - mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben!

Mindent adhatunk a másiknak, csak egyensúlyt és önmagába vetett hitet és biztonságot nem.

Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom