 | Müller Péter(1237 idézet) |
Nem elég csak az érzések és ösztönök nyelvén beszélni. Meg is kell értenünk egymást. Így lesznek idegenekből barátok, ismeretlenekből ismerősök, és ismeretlen emberekből életre szóló társaink.
Úgy csókolj, mintha utoljára csókolnál. És úgy nézz a társadra, a barátodra, még a gyerekedre is, mintha utoljára látnád. És akkor a szíveddel látod - nem a kisbetűs, vacak, szürke hétköznapot, hanem a Nagybetűs Csodálatos Életet.
Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt "természetesnek" tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szeretetével - amíg élt.
Önfeledten, táncolva és dalolva éled meg igazi önmagad! Akkor vagy szabad! Még akkor is, ha holnap meghalsz! Mert a felhő nem győzhet a Nap felett!
Megbocsátani csakis egy erős ember képes, aki ráadásul ismeri a másik és önmaga lelkét is! Gyengeségből, gyávaságból, koldus-félelemből megbocsátani nem lehet!
Indulatos a gyerekeddel lehetsz, de dühös soha. Meg is tudja különböztetni a lelkiállapotodat. Ha indulatos vagy, átérzi az igazadat. Ha dühös, csak azt, hogy kirobbantál, nem őmiatta, hanem magad miatt.
Mindennek, egy párkapcsolatnak, egy barátságnak, egy élethelyzetnek is szüksége van a szüntelen megújulásra. Fix vitorlákkal nem lehet hajózni, mert a szél sem fix!
Amíg az ember fiatal, testében-lelkében, nem fél az újtól. Mert minden csak akkor él, ha képes megújulni, s nem fél a jelentől!
Ha azt hiszed, egy kapcsolatot a lelkedben már végleg elintéztél, és a szokások mozgatják, tévedsz! A rutin: halál. A megszokás lassú halál.
Ha nem vagy derűs, tudd, hogy nem hallod igazi önmagadat, és nem érted a világot, amelyben élsz. Nem érted az egészet. S ez a mai világ nem fog téged földeríteni, mert sötétségben jár. Magadban kell megtalálnod a derű fényét.
Sérülékeny vagy, mint minden ember. Fáj és ingerültté tesz a szeretetből jövő kritika is. Sokáig háborogsz, vérzel és hárítasz. De tudd, hogy ez érted van, nem ellened.
Ha bírálat ér, ne azzal foglalkozz először, hogy fáj, hanem azzal, hogy szeretetből kaptad-e. Ha nem, felejtsd el. De ha igen, vizsgáld meg magad, alaposan.
