 | Müller Péter(1302 idézet) |
Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni - ha nehéz is, de - jó!
Nemcsak magunknak, másoknak is élünk. És másoknak is teszünk mindent, hogy "látva lássanak", és legyünk valakié. Mindent egy titkos összekötöttség miatt teszünk. Ezt a titkos összekötöttséget úgy hívják: szeretet.
Az ember csak a hasonlóra, a vele "egy húron pendülőre" rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlöletettel, a borulátással és a reménytelen keserűséggel.
A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy.
Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik.
Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik.
Tévedés.
Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé.
Minden igazságoddal szemben van egy másik igazság: épp az ellenkezője! (...) Nagy merészség kell kimondani azt, hogy nincs igazam!
Ha párkapcsolatban élsz, ne sértődj meg, ha a párod néha azt mondja: hülye vagy. Gondolkozz el rajta! Hátha jót akar! Ha szeret: biztosan...
Én is úgy élek, akár egy kamasz, a mai napig eljárok edzeni, és ha tükörbe nézek, csak csodálkozom, ki az az öreg ember, aki visszanéz rám. Viszont ha a feleségemre nézek, aki idősebb, mint én, nem egy öregasszonyt látok magam előtt, hanem azt, akit először megláttam és beleszerettem.
Ha régóta egyedül élsz, magányos vagy és nem jön hozzád senki, feltétlenül nézd meg, hogy nem azért van-e, mert belülről fogod a kilincset!
Most is ugyanolyan szerelmes vagyok, mint abban a pillanatban, amikor először találkoztunk. Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Szeretek utánakutatni a dolgoknak, de erre a titokra 81 éves koromra sem jöttem rá. Az, hogy a szerelem lángja nem válik parázzsá nagyon szokatlan élmény. Egyet biztos tudok: az emberben nem szabad, hogy a kamasz meghaljon.
Boldogságod nem csak a külső körülményeid függvénye, hanem megteremtője is! Minden külső ok nélkül is lehetsz derűs, szomorú, sötét időben is, és meglátod: kisüt a napod!
A Nagy Ő-vel lehet szárnyalni, repülni, lezuhanni és fölemelkedni, szédülten boldognak és boldogtalannak lenni. Megtapasztalhatod vele a csodát... de élni vele nem lehet... a kis Te közelebb van hozzád, mint az Ő. Karnyújtásnyira. Kézfogásnyira. Barátod. Sorstársad. Benne az a csoda, hogy hétköznapi csoda. Észre sem veszed, hogy az. Hogy ő a tiéd. És te az övé. Éltek, éltek, és mindenki csodálkozik, hogy sok év után még mindig együtt vagytok. Fogjátok egymás kezét, miközben az űrben számos NAGY Ő repül a semmibe, magányosan, társtalanul, csalódva és álomtalanul.
