Müller Péter

Szerencsés az, akinek olyan természete van, hogy röhögni tud az egészen. Mindig. Szívből és őszintén. Vidám akkor is, ha semmi oka sincs rá.

Akkor vagy szerény, ha nem a tetted jutalmával, hanem magával a tetted örömével törődsz.

Nem akkor vagy alázatos, ha térdre hullsz és megalázkodsz, hanem akkor, ha bátran kiállsz a rád bízott ügyért.

Nekünk kell egymással és önmagunk lelkéből tüzet rakni. Hogy melegedhessünk körülötte. Ott, ahol akármilyen kis körben, de szeretet van, jó lesz élni. Ott meghittség lesz. Barátságos világ. Boldogító légkör.

Minden igazi találkozás: tűzrakás. Amíg a közelében vagyunk, szép lesz az életünk, szeretettel teli, és megfeledkezünk arról, hogy néhány lépéssel arrébb fagy van, vaksötét és dermesztő ridegség.

Érzelmileg nehéz gyógyulni. Azt ugyanis nem tudom irányítani. (...) Hiába látom be és értem meg, hogy miért sebeztek meg - a seb fáj. És hiába teszek meg mindent, akkor is fáj! Egyet lehet: elfelejteni.

Ha meg akarod tudni, hogy igaz-e a barátságod vagy valódi-e a szerelmed, ne az érzéseidre figyelj, hanem arra, hogy mennyire vagy szabad benne.

Sokan szerethetnek, barátok, barátnők, rokonok, bárki, ha nem oldják a magányomat, ha nem élem át azt a ritka érzést, hogy végre nem vagyok egyedül, nem kell félnem, nem kell várnom, nem kell fáznom, mert itt van velem, még akkor is, ha nem szól hozzám, ha csak mögöttem áll, vagy akár a másik szobában - ha ezt nem érzem, akkor az nem szeretet.

Tudást lehet szerezni szorgalommal, de az érzelmeket nevelni szinte lehetetlen.

Az érzelmek mindig megelőzik az értelmet! Előbb gyűlölsz vagy szeretsz, és csak utána próbálod megmagyarázni, hogy miért.

Alázatot csak olyannal szemben szabad tanúsítani, aki maga is képes az alázatra. Vagyis amikor nem háborúzunk, hanem szeretjük egymást. Más szóval: nem szorulunk önvédelemre. Ritka pillanat. Csak akkor szabad térdre hullani bárki előtt, ha az fölsegít.

Nem az a legnagyobb pillanata egy párkapcsolatnak, amikor kimondom végre a másiknak, hogy: neked volt igazad!, hanem az, amikor kapsz egy hálás pillantást vagy ölelést ezért a mondatért.

Élni csak szerelmes lélekkel lehet, különben kihűl a lelked, s rideg lesz körülötted a világ.

Akinek az érzésvilága sivár, akinek a szíve szegény, hiába okos - nem lehet szeretni, igazán. Nincs visszhangja benne hangodnak.

A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan.