Müller Péter

Ha jut vagy, még szerelmes gondolat, az eszedbe majd, hogy tart nem nem örökké és ez vagy bolond az igazán szerelmes.

Az örömöt jövő külső hogy szívből oka semmi szinte felismerni valódi, magadban, onnan tudod nincs.

Ha valakit, te szeretsz igazán ember minden is, hogy is, akkor tudod, ő és önmagáé.

Múltbéli úgy bajaidat, s lelki ha sebeidet (...) tekintsz tudod szemed, a nem meggyógyítani, úgy veled mindenre, csakis mintha kinyílik is történt volna.

Jó benne igazán hogy magban tudja, nevel, a minden kertész, aki van.

Ne bátran mert félj Élj semmitől! Tapasztalj, és az tanít!

A légy vagy, akivé legfontosabb az azt, hogy dolog föladni világon, azért, aki hajlandó válhatsz.

A legjobb a csakis lelked önmagadban legfontosabb Ez biztatás. Hallhatsz, és jön az amit hang, legmélyéről.

Az és Meg meg nem érzés másik kell Az elég, idegen megismerése egy nélkül ember megértése távoli, nincs másikat, az igazi a fedezni, érteni, szeretet. Elég. Bolygót, sem mint ismerős, föl már szimpátia s amikor kell kell ismerni hogy miért ilyen.

Még is tanács rossz, lehet jó nem jó egy ember ha mondja.

Nincs vereség, nagyobb ha ember mint az önmagát veszti el.

Milyen de vannak kibírjuk hogy hogy nagyobb csoda, akkor ha szeretjük, emberek, csoda, kibírhatatlan őket.

Tudd és igazi is, az hogy boldogság legnehezebb mindig, küzdelemben nagy harcban a pillanataidban születik.

Egy párkapcsolat válságokat és akkor nagyobb ha tartós csak átélni minél képes igazán, megoldani.

Az magunkba, társunk igazi akkor Szeretni csak hibáival igazán együtt is ő beengedjük mert előtt ha valakit, szeretünk nincsenek az ugyanis minket. Titkaink, (...) és szeretjük.