 | Müller Péter(1272 idézet) |
A biztató szónak, ha szeretettel mondják, mágikus ereje van. A barátságoknak (...) is ez a titka.
Nehéz egy ember szívét látni, mert a sajátunkat sem látjuk. De ha igen, minden megváltozik. Valakinek az igazi arcát akkor is látom, ha mögöttem áll. Érzem. Tudom, hogy Ő az.
Látó tekintet előtt a lélek is meztelen. Egy hosszú életrajzot elolvashatok valakiről, és nem ismerem meg. De ránézek, nem szól semmit, mégis látom a lényegét.
A nevelés nem külső és erőszakos kényszerítést, nem a gyerek fejébe töltött tudást jelent, hanem külső segítséget egy belső érlelődéshez.
Egy párkapcsolat nem akkor születik meg, amikor először meglátjuk egymást - és nem akkor megy tönkre, amikor már "kívül" ellehetetlenül. A lélek láthatatlan világában minden előbb történik!
Minél mélyebben merülsz a lélekben, annál határtalanabb világba, a felszínen nem látható rejtett összefüggésekbe, csodákba látsz.
A fontosat csakis nyugodt lélekkel hallod meg. Feszült, stresszes, ideges állapotban ne dönts, mert rosszul döntesz. (...) A nyugalom nem más, mint behangolás. Az ember a lényegesre be kell hogy hangolja magát. A mai világban ezt meg kell tanulnunk, különben életünk a hibás döntések sorozata lesz.
Hogy ki a legjobb barátod, onnan ismered fel, hogy váratlanul fölhív telefonon, akár késő este is, és ezt kérdi: "Mi bajod van?" Megérezte. Ő egyedül.
A hit a nem látható dolgok valósága. Nincs még itt, de megteremtem, mert akarom! Amiben hiszek, megvalósul, mert megvalósítom!
A nevetés, csakis a szívből jövő nevetés emlékeztet arra, hogy nem rab vagy ezen a világon, csak átutazó!
A mai világ, az okostelefonok, a pénz és az "egyszer élünk" világa már nemigen érti a lélek nyelvét. Elfeledkezett róla az értelmetlen rohanásban, az önzésben, a szüntelen szorongásban, és a mindent eluraló technika rémuralmában.
Hiába van saját szíved, hiába ver csak neked, ha szeretsz valakit, az ő szívét is érzed, veszed az adását, s ha bajba kerül, azt érzed te is.
Életünk legmegrendítőbb pillanata az, amikor felismerjük, és rádöbbenünk arra, hogy sorsunkat mi magunk szőjük.
