 | Müller Péter(1207 idézet) |
A kínai bölcsek azt mondják, hogy a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell tölteni, hanem vidáman! Enni, inni s örülni az életnek addig is, míg valóra válik a vágyunk. Örömmel, derűvel, s laza lelki tartással (...). Majd jön, ha jönnie kell!
Az őszinte mosoly az erős lélek jele az arcon! Az igazi vallás, az igazi hit, az igazi szeretet: derűs. És sokat nevet. Ez a minden nehézséget és földi bajt leküzdő, önmagára ébredt lelkünk legyőzhetetlen ereje! Hogy valaki szeret-e vagy sem, onnan tudod, ahogy rád nevet!
Sírni a természet tanította az embert. Az első lélegzetvételét is ösztönös sírásának köszönheti. De nevetni már önmaga tanul meg!
Akinek van centruma, harmóniája, és nem a másiktól várja, hogy életét rendbe hozza, az titkos hívójelet ad magából. Szíve "adásban" van. Elsősorban nem vágyat és sóvárgást, hanem derűt és erőt sugárzik magából. És az erőshöz vonzódnak. A gyengétől ösztönösen menekül mindenki.
Csak ha magadat megtaláltad, találhatnak meg mások is. Más szóval: csak ha magadat szereted, szerethetnek meg mások is. A benső harmóniának ilyen hatalmas vonzereje van!
A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldől, ha a másik nem tartja.
Csak ha eltölt az öröm, akkor jársz a valóságban. Bánatosan, örömtelenül nem a valóságban élsz. Hanem egy rossz álomban.
Még az önmagam szeretete sem magányos élmény: van bennem Valaki, akit szeretek, és Ő szeret engem, ez adja lelkem harmóniáját, hogy "jól vagyok magammal", és a reményemet, hogy rátalálok arra, aki ezt az adást veszi. Vagy ő talál rám, mert a szeretet ugyanúgy hiányzik neki, mint nekem! Hiányzik a szívének, hogy másokért is verjen! Mert ez az életünk legboldogabb csúcsélménye - de csak akkor, ha ez kölcsönös.
Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül - mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben!
A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép - és nem csúnya. Igaz - és nem hamis. Jó - és nem rossz. Boldog - és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik - tartozik önmagának. És másoknak is.
Mindent adhatunk a másiknak, csak egyensúlyt és önmagába vetett hitet és biztonságot nem.
Önmagától menekülő ember nem tud igazán szeretni. Aki azt hiszi, hogy a másik megmenti, téved. A gyenge ember kapaszkodása nem valódi szeretet, és főleg nem szerelem, hanem menekülés.
Nem elég csak az érzések és ösztönök nyelvén beszélni. Meg is kell értenünk egymást. Így lesznek idegenekből barátok, ismeretlenekből ismerősök, és ismeretlen emberekből életre szóló társaink.
