Móra Ferenc

Mögfogadtam és möghatároztam, hogy én ezután jó gyerök löszök... de az a baj, hogy azóta mindég a lázamat akarják mögmérni.

A meleg párák a jövendő képei számára megnyitnak a lélekben bizonyos likacsokat, mint a bor is, ha gőze fölfelé száll, sok mozgást idéz elő a lélekben, és kitárja titkait.

Csak szemed a magadé, az a legszebb s én arra haragszom:
Mert minden ringy-rongy férfiszemélyre nevet.

Az istenek halandók, de a föld, amely termi őket, halhatatlan.

A nap csak úgy süt az igaziakra és gonoszakra, a hold csak olyan kellemesen szolgálja az öreg embereket, és csak olyan gyűlöletes a szerelmeseknek, a búzamezők csak úgy termik a kenyeret, a vizek csak úgy ringatják a hajókat.

A hangok hamarább meghalnak, mint a színek és illatok, de sokkal tovább kísértenek.

A nők olyanok, mint a hadvezérek, nem nézik, hogy a győzelem mennyibe kerül nekik.

Az asszony csak akkor bocsát meg, ha nincs igaza.

A kinyitott tenyér is kérő száj... jó meleg fészek. Ha kis csókokat ültetünk bele, azok kikelnek, és mikor az ember elalszik, előbújnak, és végigtipegnek rajta.

Az eb, az kutya, de a puli többet számít, mint némelyik minden lében kanál ember.

Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.

Most jöttem igazán rá, a nagy számadás napjaiban, tulajdonképp sohase csináltam mást, mint ő. Tulipánokat és rozmaringokat hímezgettem, csak ő drága tűvel, én olcsó tollal, és szolgálómestere voltam szegény nemzetemnek, hol apró örömöket, hol apró szomorúságokat jelentgetve nekik, de mindig olyan tiszta szívvel és becsületes szándékkal, mint az apám, s azért szíveltek úgy az emberek, mint az apámat. Kedves barátaim, ígérem önöknek, hogy akármi szándéka van velem az Istennek, az utolsó lélegzetvételemig az maradok, aki voltam.

Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.

A bizonyosság ütötte seb begyógyul, a bizonytalanság halálos méreg.

Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.