 | Moldova György(193 idézet) |
Amíg magad is tele vagy hibákkal, sajnos elnézésre vagy kötelezve mások gyengeségei iránt.
A kezdet legkezdetén kell szembeszállnod az erőszakkal, minden lépésnyi visszakozással, minden percnyi késedelemmel nem csak teret, de erőt is veszítesz.
Mindent megkapsz majd a Sorstól - leghamarabb abban a pillanatban, mikor végképp megszűntél vágyni rá!
Ne törődj a téged ért támadásokkal, és ne is válaszolj rájuk; egy idő után maguktól abbamaradnak.
Minden fegyver, melyet elővesznek a szekrényből, célt keres magának, és előbb-utóbb elsül.
Akármilyen nehéz is, próbáld túltenni magad a téged ért sértéseken. Hidd el, te jársz jobban: rengeteg energiádba kerül folyton emlékeztetned magad rá, hogy miért is haragszol valakire.
Egyszer-egyszer neked is le kell bukni, de nem mindegy, hogy mekkorát esel! Ha megfelelő mozdulatokkal le tudod csökkenteni a zuhanásod lendületét, máris megkezdted a felemelkedést!
Ha alárendeled életedet az akaratod diktálta célkitűzéseknek, azok rétegekben hántják le rólad hangulataidat, illúzióidat, érzelmeidet; és a rólad elnevezett hagyma közepén végül nem marad más, mint a meztelen kétségbeesés.
Az az ország vagy rendszer, ahol megingott a munka becsülete, és sem a törvény, sem a jó ízlés nem tudja helyreállítani, az nem sokáig tarthatja magát.
Minden olyan szándék, amely nem veszi komolyan figyelembe a gyakorlati lehetőségeket, megmarad az ábrándok (...) szintjén.
A legerőszakosabb támadásokra is megtalálod majd a megfelelő védőfegyvereket, de ezek mind hatástalanokká válnak, ha egyszer valaki rád mosolyog.