 | Mihail Solohov idézetei a háborúról(11 idézet) |
Hisz olyan kevés kell az embernek a háborúban! Ha csak egy kissé távolabb kerül az ember a haláltól, ha pihen egyet, kialussza magát, becsületesen jóllakik, kap hazulról levelet, ráérősen elcigarettázgat a bajtársaival - máris megvan az ideig-óráig tartó katonaöröm.
A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra!
Nem, nemcsak az álmukban sírnak a háborúban megőszült idős férfiak. Sírnak ébren is... Csak az a fő, hogy idejében félre tudj fordulni.
A történelemben többször előfordult, hogy túl hosszúra nyúlt háború idején még a legkitartóbb és legfegyelmezettebb hadseregek erkölcse is megingott.