Mihail Solohov

A karéj kenyérért, a parcella földért, az élet jogáért mindig harcoltak egymás ellen az emberek és mindig is fognak küzdeni, míg csak süt a nap, míg ereikben meleg vér folyik. Verekedni kell azokkal, akik el akarják venni az életet, az élet szent jogát. Verekedni kell, keményen, ingadozás nélkül, mint a szorítóban és a harc majd megadja a gyűlölet edző izzását, a szilárdságot. Csak nem kell fékezni az érzést, utat kell engedni neki, mint az őrjöngésnek.

Mindenkinek megvan a maga igazsága.

Sohasem volt olyan igazság, amelynek szárnyai alatt mindenki egyformán melengethette volna életét.

A jó hír ólomlábon jár, de a rossz sebesen világgá repül.

Nem szabad sokat teketóriázni az ellenséggel.

Elvált asszonnyal pedig nehéz egy fedél alatt lakni.

Aki győz, az felfalja a másikat.

Nincs egy igazság az életben.

Rossz a pán, de a zsellérbűl lett pán százszorta rosszabb.

Az emberek - birkák: ahová a vezérürü tart, oda megy az egész nyáj.

Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.

A föld olyan, mint az asszony: jószántából nem adja magát, el kell venni erőszakkal.

A vak minden szegletbe beleüti magát.

Ha az egész ügy sorsa forog kockán, az ember nem veti meg a volt ellenség segítségét sem.

A farkas - állat. Mégis megőszül, ha rabon tartják.