Michel de Montaigne

Takarékoskodjunk az idővel; még így is marad bőven, amit tétlenül töltünk és rosszra fordítunk. Még így is sok marad a semmittevésre.

Furcsa hit az, amely csak azért hiszi azt, amit hisz, mert nincs mersze ahhoz, hogy ne higgye!

Az életem tele volt a legszörnyűbb csapásokkal, amelyek java soha nem következett be.

Felvértezhetjük magunkat mások tudásával, de nem szerezhetjük meg mások bölcsességét.

Apollonius szerint csak a rabszolga hazudik, szabad emberhez igaz szó illik. Minden erény talpköve: szeressük az igazságot önmagáért. (...) Az ember nem mindig mond meg mindent, mert az ostobaság; de amit mond, azt úgy mondja, ahogy gondolja.

Semmilyen szél nem jó annak, kinek nincs célul kiszemelt kikötője.

Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla.

Semmi sem hozza elő jobban az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy.

Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót ahhoz, hogy tudjuk, miképp az számunkra zárva vagyon.

Az egészség nagy kincs, az egyetlen, amely arra érdemes, hogy ne csak időt, verejtéket, fáradtságot, vagyont vesztegessünk rá, de még életünket is kockára tegyük a nyomában, hiszen nélküle az élet csak szánalmas botrány. Nélküle kéj, bölcsesség, tudomány, erény elfakul és elernyed...

Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink sem lehetnek oly rondák, mint aminő ronda és gyáva, ha nem merjük bevallani őket.

Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.

A szeretet tüze a szerelemben csak eszeveszett vágyakozás arra, ami kisiklik kezünkből.

A bölcsesség legnyilvánvalóbb jele a folyamatos vidámság.

Az a lélek, amelynek nincs szilárd célja az életben, elveszett. Mindenütt lenni annyi, mint sehol.