![]() | Michel de Montaigne(99 idézet) |
Van abban valami, hogy az alvás édestestvére a halálnak. Mily könnyen hányattunk ébrenlétből álomba! Mily könnyelműen búcsúzunk fénytől és öntudattól!
A fájdalomnak idő kell, a halál pedig lerohan bennünket; minden jel arra vall, hogy semmit sem érzünk. Csak a közelgése félelmetes.
Jót tettél? Szép és nemes dolog. Más tett jót veled? Hasznos dolog. A hasznos pedig nem olyan szeretetre méltó, mint a szép és nemes.
Az asszonyoknak eleme a férjükkel való ellenkezés. Ha csak egy lehetőségük van erre, két kézzel kapnak rajta. Egyszer is megkövetjük őket? Máris kiderítik, hogy mindenben nekik van igazuk.
Öregségünknek óriási előnye a közöny. Semmi sem érint már túlságosan, és csak legyintünk, ha becsaptak minket.
Ha más gondjairól hallok, nem érint különösebben. Inkább magamba nézve kérdem, vajon nincs-e hasonló gondom nekem is? Más baja figyelmeztetés énnekem. Mással esett meg? - Engem késztet rá, hogy jobban ügyeljek.
Minden nap minden órájában beszélünk olyant, amit több joggal mondhatnánk el magunkról, ha figyelmünket befelé fordítanánk. Sok ember így lesz önmagának ellensége, mivel vakmerőén s olyan fegyverekkel támadja ellenfelét, amiket az könnyűszerrel visszafordít...
Gyermekeinket igen egyszerű okból szeretjük: mi nemzettük őket, második énünket látjuk bennük. Bár vannak sokkal nemesebb és figyelemreméltóbb szülötteink is: lelkünk gyermekei, szellemi mivoltunk, tudásunk, énünk nemesebb felének teremtményei. Ezek a mieink igazán: apjuk és szülőanyjuk vagyunk egy személyben. Drágábban fizettünk érettük, de több örömöt is hoznak majd, ha valóban érdemes ivadékaink. A testünkből fakadt gyermekek érdeméhez kevéske közünk van; alig több, mint az életre hozásukhoz. De amazoknak minden baja és jutalma a miénk. Azok tükröznek valójában - nem emezek.
Jobban szeretem a múzsák ölelgetéséből világra jött gyermekeimet, mint a feleségem öléből valókat.
Mily sokféleképp ítéljük meg a dolgokat! Hányszor változik az elképzelésünk! Amit ma hiszek, azt minden képzelőerőmmel hiszem; minden csápommal és karommal megragadom... Nyakig benne vagyok, testestül-lelkestül; de nem egyszer, hanem százszor, ezerszer s naponta megint más után kapok, s megint csak eleresztem.
Gyakori szórakozásom, hogy az enyémmel merőben ellenkező vélemény igazát fogadom el: ilyenkor a képzeletem úgy ráfonódik, mint az inda, s eredeti nézetem értelmét többé nem lelem.
Végeredményben semmi állandó nincsen, sem bennünk, sem a dolgokban; s mi és ítéleteink és minden halandó dolog folyik és hullámzik szakadatlanul; így azután semmi bizonyosat nem tudunk, nem tudhatunk, lévén hogy ítélő és megítélt állandó változásban és forgandóságban van.
Mindenen a változékonyság törvénye az úr. Az értelem hiába keres állandóságot, mindig csak csalódik, mert nincs állandó, nincs maradandó: minden csak keletkezik, de semmi sem létezik, s minden már haldoklik, még mielőtt megszületett volna...