Mécs Anna

(23 idézet)

1988 —
írónő

Figyelés

Könyvek

Amit mondok, én vagyok, rossz szavakat nem hagyok kicsusszanni a számon, az előzőt szánom-bánom.

Ma több valós idejű adathoz jut hozzá egy analfabéta szobafestő, mint pár éve a titkosszolgálat. Megyek a városban, és realben látom, hogy hol milyen a forgalmi helyzet. Nem egy kis maki vagyok, aki azt se tudja, mi vár rá a következő utcasarkon, hanem fentről rálátok mindenre. Ezzel élni kell.

Ha nem élsz az adattal, az adat él veled.

Szívás: a valamirevaló, karrierista férfiak jelentős részét már elvitte egy jóféle szívbetegség, a másik részük meg még gyötrődik a házasságában, amiből nem mer kilépni, vagy esze ágában sincs öreg nőkkel kezdeni, amikor negyven alatt is bőven van találat.

Öreg embereket amúgy is fura elképzelni, ahogy csókolóznak. Mintha két döglött halat nyomnánk egymáshoz, nyálkás és gusztustalan.

Ha mersz önmagad lenni, nem fogsz mindenkinek tetszeni, de idővel nem is akarsz.

Az igazi nő magabiztos, és nem fut a férfiak után.

A gyenge férfiaknak szeretőjük van, az erőseknek családjuk.

Benned történik a változás, mely a külvilág számára sokáig láthatatlan.

Ha a játékban döntést hozok, tudom, nincs végleges következménye. Tudom, hogy az alternatív jövőlehetőségek még mindig ott lebegnek körülöttem, hogy a döntéssel nem zárok ki semmit. De az életben nem tudok visszalépni a mentett álláshoz. (...) Ezért inkább nem döntök sehogy, csak stoppolom az életemet, lefagyasztok egy-egy állapotot, és próbálok nem tudomást venni az idő múlásáról.

A sikerhez kell valami beszűkültség is. Hogy ne hallják meg az ellenérveket. Hogy ne tudják, van még harmincféle másik út.

A szabadság illúziója az, ami leginkább foglyul ejt.

Egyéves jogsival szokták a legtöbb balesetet okozni, mert akkor már azt hiszik, megy ez nekik, de a kellő rutin nincs meg.

Tulajdonképpen a 20. század közepétől kezdve minimálisan vesszük igénybe fizikai funkciók ellátására a testünket, hiszen az elérhető technológia révén vagy nem szükséges mobilisnak lennünk, vagy mobilizációnk megoldható gépek segítségével. Testünket a neoliberális kapitalizmus kolonizálta, így rabjai vagyunk ennek a nem funkcionális, hanem pusztán esztétikai ökoszisztémának.

Az egyik legnagyobb felelős a hatalmas károsanyag-kibocsátásért az emberi test; táplálásából, öltöztetéséből és szállításából fakadóan.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom