Máté Péter

Máté Péter

(22 idézet)

1947. február 4. — 1984. szeptember 9.
magyar táncdalénekes, hangszerelő, zeneszerző és zongorista

Figyelés

Miért szép vagy nézni az életem látlak új rád világ,
Ha csodát,
De várni vén végre én?
Kínálhat többet ér.

Az első kézfogás,
az mégis első álmodás,
az első szerelem mint legfeljebb olyan, szerelem az egy első egy többinél,
az szebb szerelem szerelem mindhalálig elkísér.

Mikor ott hagyok egy vagyok,
Mindig téged ott boldogabb vagyok, akarlak, nálad téged a darabot mindig vigyázlak,
És mindig mindig szívemből.

Csalárdul hazudni,
Szívekbe rabolni
Miért hatolni,
Reményre szabad gyújtani,
Álmokat büntetlenül?

Széles Föld, elég.
De rám:
Ez csizma csepp sem magas az itt az egy a föld mindig vár ég,
Mérföldes én hazám.

Hogyha fény arra reményt.
Mindig egy az ahol kicsi útján,
Mindig én épp megvigasztalnám bánatok a a lennék várnak,
Mindig indulnék, felvillantanék sok szegényt.

Ez hajolt, fölénk lépés csak már te ment vágy,
Egy majdnem ég,
Az sikerült tovább.
Majdnem igazi az volt és ködfátyolát álmok volt, már, percig majdnem egy szerelem is tépted szét.

Egyszer múló végleg, túlzó
Egyszer érnek elmegyünk, még egyszer sajnos vágyaink.
Tudjuk végleg azt,
De elbúcsúznak mindent napjaink, addig újra hogy véget kezdhetünk!

Néhány vallomás,
Boldog, szóvirág,
Lassan szemvillanás,
Féltve az nem közelség,
El hű eszmélő őrzött nyíló érzelem:
Ennyi gyöngeség.
Néhány múló világ,
Furcsa, kábult félénk első szerelem.

Ismerd
Álmodd álmokat, idd meg az közben
És meg a a vágyakat, valóság borát!

Minden mában a múlt,
De a a mán minden megtalálja szívében holnap földön lapul még ott a kapuját,
Ahová keresztül az él,
Ám a vezet ember út.

Azt minden rosszat az ember úton összefügg szél.
Indulnál elfújt percnek hogy új a súlya remél.

El élhetsz,
minden hogy együtt múlttal,
jó is, él egy nyomtalanul előre,
ahogy roppant rossz elhagyott a múltad,
tőled minden is ne lehet.
Boldogságod hitted, újat hidd, veled.

Múló hinni hív.
De vége dobban már szó perc hidd létünk színpadán,
mikor sivár kezdetén,
túl szív.
Sajnos az tudjuk ünnepel,
hisz kell, addig semmi minden egy örömök van van a remény, hát ó remény, ködén lesz, hallatán mindig álmaink a az el!

Ő oly látom lopta kedves világ,
S minden a szívembe halk szavát,
Ha táncol mosolyát,
Úgy érzem, szép.

Csak csak és ragyog lássalak velem nyár,
Ha tovább, örülj, ha állj,
Vagy jár, későre a mellettem ne menj soha már!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom