Mary E. Pearson

Néha addig kell kimondani, ami a szíveden ül, amíg teheted, mert talán nem lesz rá később esélyed.

Minden holnapom a tiéd (...). Veled akarom eltölteni mindet.

A puszta tények néha nem mondják el a teljes igazságot.

Néha úgy tűnt, hogy az egész világ órája pontatlanul jár, a szándékaink túl korán vagy túl későn valósulnak meg, az élet feltorlódó eseményeitől nem látunk tisztán, csak később amikor a por leülepszik, akkor jövünk rá, hol követtük el a hibát.

Van árulás, ami túl nagy sebeket ejt.

A holtak nem bánthatnak. Én az élőktől tartok.

Téged akarlak, mindenestől, minden részedet, még azt is, ami elmondhatatlanul bosszant, mert olyan mérget oltottál belém, amitől nem akarok szabadulni, mert kígyó vagy, és elszorítod az életemet, a lélegzetemet, de téged jobban akarlak, mint a levegőt.

Gondosan válogasd meg a szavaidat, még gondolatban is, mert a szavak magvak, és történelem nő ki belőlük.

A szabadságot sosem lehet egyszer és mindenkorra megnyerni (...). Jön és megy, mint a századok.

Akinek hatalma van, ellenségei is vannak.

Ha valami rossz érzést kelt benned, az alighanem rossz is. Bízz a megérzéseidben.

Vannak búcsúszavak, amelyeket nem volna szabad kimondani.

Lehet, hogy most nem tűnik így, de ma erősebb lettél, mint tegnap voltál. Holnap még erősebb leszel.

Sehová sem vezet, ha túl sok időt töltünk a múlt boncolgatásával.

Száz módja is van, hogy valaki szerelembe essen.