Mary E. Pearson

Néha egy napot győztesként kell befejezni. Talán ez kell a bátorsághoz, hogy a következővel szembenézz.

Az emberek néha eltűnnek az életünkből, és sosem látjuk őket többé.

Az igazán nagy vezetőknek nem kell vadászniuk a szeretetre. Az találja meg őket.

A kimondott szavakat mindenki hallja, de csak kevesen értik a szívet, ami mögöttük van.

Nem gondozzuk az adottságainkat, márpedig amit nem gondozol, elaszik és elhal.

Néha addig kell kimondani, ami a szíveden ül, amíg teheted, mert talán nem lesz rá később esélyed.

Minden holnapom a tiéd (...). Veled akarom eltölteni mindet.

A puszta tények néha nem mondják el a teljes igazságot.

Néha úgy tűnt, hogy az egész világ órája pontatlanul jár, a szándékaink túl korán vagy túl későn valósulnak meg, az élet feltorlódó eseményeitől nem látunk tisztán, csak később amikor a por leülepszik, akkor jövünk rá, hol követtük el a hibát.

Van árulás, ami túl nagy sebeket ejt.

A holtak nem bánthatnak. Én az élőktől tartok.

Téged akarlak, mindenestől, minden részedet, még azt is, ami elmondhatatlanul bosszant, mert olyan mérget oltottál belém, amitől nem akarok szabadulni, mert kígyó vagy, és elszorítod az életemet, a lélegzetemet, de téged jobban akarlak, mint a levegőt.

Gondosan válogasd meg a szavaidat, még gondolatban is, mert a szavak magvak, és történelem nő ki belőlük.

A szabadságot sosem lehet egyszer és mindenkorra megnyerni (...). Jön és megy, mint a századok.

Akinek hatalma van, ellenségei is vannak.