Mark Twain

Valahányszor egy ember - akár a legmagasabb intelligenciával és műveltséggel rendelkező is - véleményt nyilvánít egy olyan kérdésben, ami kívül esik a saját érdeklődési körén, tanulmányain és tapasztalatain, az minden esetben olyan ostobaság lesz, amiből a teremtőnk azt szűrheti le, hogy az ember nem jelent számottevő előrelépést a majomhoz képest.

Mi Isten legnagyszerűbb műve? Az ember. És ki jött erre rá? Az ember.

Az állati élet mikroszkopikus kicsinységű véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt.

Ha az ember a magánéletével foglalkozó könyvet ír - amelyet még életében olvashatnak - , visszaretten attól, hogy kimondja teljesen őszinte véleményét. Minden erre irányuló kísérlete csődöt mond: rá kell döbbennie, hogy ez emberfölötti vállalkozás.

Az emberi elme és szív legőszintébb, legszabadabb és legizgalmasabb megnyilvánulása a szerelmes levél. Az ember abból a tudatból meríti hozzá a korlátlan vallomás- és kifejezési szabadságot, hogy amit ír, nem kerül idegen szeme elé.

Vallásban és politikában majdnem mindenki másodkézből szerzi hitét és meggyőződését, anélkül, hogy megvizsgálná; olyan tekintélyektől, akik maguk sem néztek a kérdések mélyére, hanem megint más nem kétkedőktől vették át másodkézből, akiknek az ezekről való véleménye fabatkát sem ért.

Ha jó úton jársz, nem tévedsz el.

Ezer ember kellett a távíró vagy a gőzgép vagy a fonográf vagy a telefon vagy bármi más fontos dolog feltalálásához - az utolsóé a dicsőség, az összes többit meg elfelejtjük.

Jósolni nehéz, különösen, ami a jövőt illeti.

A közönség nagyon is hamar készpénznek vesz minden látszatot, és keményen ítélkezik.

Ha azt veszed észre, hogy a többséggel értesz egyet, ideje szünetet tartani és elgondolkodni.

Az őszinteség a legszebb elveszett művészet.

Egy kis éhezés többet segíthet egy átlagos betegnek, mint amire a legjobb gyógyszerek vagy a legjobb orvosok képesek.

Az állatok csodálatos lények, szebbnél szebb jellemvonásokat fedezek fel bennük, és még a modoruk is kitűnő. Sohasem bosszúsak, sohasem éreztetik velem, hogy terhükre vagyok. Mosolyognak, csóválják a farkukat (ha van), és mindig hajlandóak egy kis vidám csevegésre vagy kirándulásra vagy bármire, amit indítványozok. Úgy látom, igazi gentlemanek. Az utóbbi napokban nagyon jól mulattam velük, néha még a magányomról is megfeledkeztem.

Eleinte nem tudtam rájönni, hogy miért vagyok, de most már azt hiszem, azért, hogy kikutassam ennek a csodálatos világnak a titkait, hogy boldog legyek és hálát adjak a Teremtőnek azért, mert létrehozta. Azt hiszem, még sokat kell tanulnom.