Marcus du Sautoy

Az életünk nem véletlenszerű, hanem kaotikus. Ok-okozati kapcsolatok bonyolult szövevénye, amelyben a jelentéktelen pillanatok is olyan horderejűvé erősödhetnek, hogy örökre megváltoztatják életünket.

A matematika piramishoz hasonlít, minden nemzedék építhet az előző nemzedékek eredményeire, s nem kell az építmény összeomlásától tartania. Ennek a tartósságnak a tudata teszi olyan szenvedélyessé a matematikusokat.

A legtöbb matematikus egész életét azzal tölti, hogy jobban megértse az őt körülvevő matematikai világot; egyik-másik nemzedékben azonban mindig megjelenik egy felfedező: felkerekedik, és érintetlen kontinensekre bukkan.

A matematika maga az átszellemültség, de a matematikus is ember: énje kívánja a kényeztetést. Semmi sem ösztönzi jobban az alkotókészséget, mint a halhatatlanság ígérete; azt pedig egy olyan tétellel lehet elnyerni, amelyik az ember nevét viseli.

A matematika öröme nem kizárólag a végeredményből fakad. A matematikai krimiket nem pusztán azért olvassuk, mert megtudhatjuk végre, hogy ki volt a tettes. Annak örülünk, hogy a szemünk előtt zajlik az események felgöngyölítése egészen a végkifejletig.

Bárkivel előfordul, hogy egy zeneművet újra és újra meghallgat, és ilyenkor újabb, korábban észrevétlen harmóniákat fedez fel benne; a matematikus is gyakran éppily örömöt lel a bizonyítások újraolvasásában, mert ilyenkor tárulnak fel az őket leheletfinoman összetartó apró részletek.

A matematikának és a zenének is van egy szimbólumokból álló szaknyelve, s azzal megragadhatjuk az általunk létrehozott vagy felfedezett mintázatokat. A zene sokkal több a kotta öt vonalán le-fel táncoló fél- és negyedhangjegyeknél. S a matematikai szimbólumok is csak akkor kelnek életre, ha az elmében megszólal a matematika.

Bár a matematikusok voltaképpen futók egy váltócsapatban, s az egyik nemzedék átadja a váltóbotot az utána jövőnek, mégiscsak mind vágyik a dicsőségre, és a dicsőség azé, aki átszakítja a célszalagot. A matematikai kutatás nem könnyű egyensúlyozás az évszázados vállalkozásokban való közös részvétel vágya és a halhatatlanság reménye között.

Ha az ember kódokat akar feltörni, akkor valószínűleg jobb, ha használt számítógépeket vásárol, s nem elméleti matematikai doktori képzésre iratkozik be. A kiöregedett számítógépeken ijesztően sok személyes információ marad. Ha az ember kenőpénzt kínál fel a kulcsokat őrző személyeknek, akkor azzal sokkal messzebb jut, mint ha egy számokat feltörő matematikuscsapatot támogatna.