Madách Imre

Madách Imre

(60 idézet)

1823. január 21. — 1864. október 5.
magyar író

Figyelés

Könyvek

 IdőKedvencHossz

Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.

A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

Küzdés az élet, nyugvás a halál.

A tett halála az okoskodás.

Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
Ismét szerettél - hősödet meguntad;
S üres szived most új lakóra vár.

Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.

Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog.

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.

E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Előre csak önhitten útadon,
Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.

Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

Az elszakadt szív könnyen összeforr,
S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk.

Győztél felettem, mert az végzetem,
hogy harcaimban bukjam szüntelen,
de új erővel felkeljek megint.

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.

Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom