Lucius Annaeus Seneca

Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.

Az élet, ha hozzáértően használjuk, hosszú.

Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek, a jelennel nem törődnek, a jövőtől félnek, s midőn eljutnak végórájukhoz, akkor - későn - fogják fel a nyomorultak, hogy oly sokáig voltak elfoglaltak, s eközben nem csináltak semmit.

Senki sem viselhet sokáig álarcot.

A halál törvény, nem büntetés.

Először élni kell, és azután, de csak azután filozofálni.

Az éjszaka hozza a szorongást, nem semmisíti meg, s csak megváltoztatja gondjainkat. Mert alvás közben az álmatlan órák is éppolyan zavartak, mint a nappal. Az igazi nyugalom a helyes gondolkodásból bomlik ki.

Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak!

Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.

Nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk.

Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.

Olcsó az éhség, drága a csömör.

A színlelt tulajdonságok hamar visszavedlenek eredeti mivoltukba, a valódiakat viszont, melyek - hogy úgy mondjam - szilárd talajból sarjadnak, az idő még csak növeli és kivirágoztatja.

A bűnös első és legnagyobb büntetése a bűntudat.