Lucius Annaeus Seneca

Az uralkodás első próbája elviselni az irigységet.

Rögös út vezet a kiválóság magaslataihoz.

Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nem csak a saját életidejüket óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet.

Mennyien rabolták szét az életedet úgy, hogy közben észre sem vetted, mit vesztesz; mennyit vitt el belőle a hiábavaló fájdalom, az oktalan örvendezés, a kapzsi vágy, a negédes fecsegés; mily csekély rész maradt neked a tiedből? Felfogod már, hogy időnap előtt halsz meg?

Az élet értéke nem a hosszúságától, hanem attól függ, hogyan használjuk fel (...). Gyakran megtörténik, sőt leggyakrabban az történik, hogy keveset él az is, aki sokáig élt.

Az élet nagyon kis dolog, de az élet megvetése hatalmas dolog.

Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.

Az élet, ha hozzáértően használjuk, hosszú.

Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek, a jelennel nem törődnek, a jövőtől félnek, s midőn eljutnak végórájukhoz, akkor - későn - fogják fel a nyomorultak, hogy oly sokáig voltak elfoglaltak, s eközben nem csináltak semmit.

Senki sem viselhet sokáig álarcot.

A halál törvény, nem büntetés.

Először élni kell, és azután, de csak azután filozofálni.

Az éjszaka hozza a szorongást, nem semmisíti meg, s csak megváltoztatja gondjainkat. Mert alvás közben az álmatlan órák is éppolyan zavartak, mint a nappal. Az igazi nyugalom a helyes gondolkodásból bomlik ki.

Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak!

Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük.